Ma nem volt semmi érdekes sem a suliban. Talán azt leszámítva, hogy kábé halálomon voltam, mikor kora reggel bejött Muter, hogy kelés van, menni iskolába, ő meg visszafekszik, mert fáj a pocija. Mert az enyém nem fájt? Na mindegy, igazság az nincs ezen a földön, ezt megtanultam már régen. Ez amúgy annyiban kötődik az iskolához, hogy Muti szentül hiszi, vetítek, mert nem akarok menni.

Ja, meg az első óra előtt elvoltam azzal, hogy átszereltem a kulcsaim a régi, Hetalia-s kulcstartómról az új, Loki-BL-esre (HAJRA DÉVÉESCÉ!) Aztán meg vissza, mert annak túl vastag volt a karikája meg nehéz is, a medélkokat meg - egy Loki lógó, egy BL-logó meg egy BL-labda, plusz a másikról England és France - nem akartam átrakni egyik karikáról a másikra, mert a Lokisé gravírozva is van *-* Hiába is, imádom azt az apróságot, mióta csak megkaptam. Passzol a sálamhoz.

Aztán...

A suliban az is kiderült, hogy a fülhallgatóm az utolsókat rúgja. Egész nap össze-vissza recsegett, meg minden. Na nem baj, Hugival beugrottunk a Media Marktba hazafelé.

Az a legretardáltabb bolt, ahol valaha is jártam. A bajok ott kezdődnek, hogy nem az otthon megszokott, jól felszerelt, jó árú, kedves piros boltra kell gondolni, hanem valami teljesen másra. Eddig kétszer vásároltam ott, egyszer sem kaptam az otthon megszokott kiszolgálást - pedig az sem valami hú-de-extrás.

Először történt az, hogy egy vérprofi - szőke, kékszemű, Emilie névre hallgató - eladónő nem adta el nekem a 11 éves kortól ajánlott Monthy Python - The Whole Series box-settet. Nem. Úgy látszik tizennégy itt, bamba-svédföldén nem több - sőt, ebből logikusan következve kevesebb - mint tizenegy.

Ma pedig mikor ott jártunk - délután félnégy magasságában, ergo nem lehet, hogy éppen zártak, vagy ebédszünet volt - senki sem volt a kasszákban. Egyetlen munkaerő akit találtunk a jól megtermett Szekjuritibácsival trécselt éppen, rólunk, egyszerű, fizető vevőkről tudomást sem véve. Persze lehet az a baj, hogy neki nem mindegy mennyi idős/hány centi magas az az illető, aki otthagy egy tízezrest a kasszájában - mivel egy DVD-re is beruháztam - de hát ez szerintem mégsem teljesen fer. 

A végén, mire visszatettem mindent, amit máshonnan is meg tudok szerezni - igaz talán drágábban - addigra egy másik, magasabb, svédebb vevő elvonszolta fiatal punkunkat egy kasszához - mivel az eladóhölgynek nem mellesleg rikító narancssárgára volt festve a haja - és mögé beállva mi is tudtunk fizetni. 

Tanulság? A svédek nyugodtan megbaszhatják magukat, ám akkor sem lesznek egy csöppet sem jobbak, mint bármelyik másik nép. De, legalábbis a kasszáska viselkedéséből ítélve, azt hiszik, azok.

Ja, és még egy szépség, ami így utólag eszembejutott: Megyek az ebédlőbe, pici kjút BlackBerrymből maxon üvölt hogy: Mi indulunk ha kell/ Mi nem felejtjük el hogy/ Bennünk a vér piros-fehér!

Erre Maria megkérdi mi a nevem - Hugi válaszolt mert én egy kicsit el voltam foglalva a drukkerkedéssel - erre mondja, hogy Réka, ez egy ebédlő, itt nincs hangoskodás. Erre ránézek: Oszt? És hallgatom tovább.

Viccesebb fejet vágott, mint Hugi mikor meglátott a Nilsen xD 

Na lépek, mert még be kell gépelnem három oldal házit, meg meg kell írnom kát oldal másik házit, meg át kell írnom egy szöveget laikus-barátra - for kisvityu - sőt, még zuhanyozni sem ártana a jelenlegi higéniai-állapotomat figyelembevéve.

Ezt meg tessék hallgatni! ^^