Egy blogocska

Idefirkantok valamit, csak hogy életjelet adjak.

Szóval...

Öööö...

(Igen, mióta legutóbb írtam, elértem a nyári IQ görbém legalját, a tipikus és majdhogynem visszafordíthatatlan zokni állapotot)

Szóval szombat. Szexi Lexi nap. Csütörtök délután, a kudarcba fulladt csoigyár látogatás után szereztünk fürdőruhát. Ez nagy szó, mivel én olyan régen voltam utoljára strandon vagy úszni, vagy ilyesmi helyen, hogy az én utolsó fürdőruhám Hugira is kicsi, pedig én a koromhoz képest átlagos vagyok, ő viszont különösen kicsi.

Szóval kaptam ilyen kék-fehér csillagos bikinit, meg fiú őszónadrágot, mert nincs az a kibaszott isten, hogy én abban a bikinialsónak nevezett tangában a világ színe elé kerüljek. Eredetileg amúgy pénteken mentünk volna, de összevesztem Muterrel, szóval végül szombaton mentünk.

Na most, azt tudnikell, hogy Göteborg az tengerparti város. Viszont, ha okos az ember (márpedig a magyarok a svédekkel ellentétben azok) akkor kurvára nem itt fog beachpartit tartani. Merthogy itt kurvanagy, gömb alakú sziklák vannak a vízparton.

Nem. Az okos pípol, mint mi, felül a busztársaság hajóira, és kimegy az egyik kis tündéri szigetre, ahol lehet rendesen strandolni. Mi Brännö-re mentünk, mert ott már jártunk valamikor két hete, és van ott egy olyan kibaszott édes kis kávézó, hogy oda muszáj volt visszamenni.

A kávézó kint van a kikötőben, a hajógyárban. És tudjátok ilyen innen-onnan összeszedett székek és satupad meg ilyesmi asztalok, és hintaágyak, és egy csomó nagyoncuki cucc. Régi könyvek, meg angol nyelvleckék lemezen és ilyesmik. És mivel a hely bolhapiac is, ez mind megvehető *—*

És itt hátul lehetett megvehető karkötőt vagy nyakláncot csinálni. Egy-egy nyakláncot csináltam, meg egy karkötőt Huginak.

Amúgy találtunk egy magyar húszforintost az egyik kávédarálóban xDD És raknék még fel fotókat, mert Hugi télleg szétfotózta az agyát, de a hely hangulát úgyse lehet átadni, szóval lusta vagyok.

Anyway. Szóval szombaton kimentünk, és át kellett sétálni az egész szigeten a szabadstrandig. Közben láttunk két helyet is, ahol becsületkasszával árultak könyveket (tudjátok, ki van rakva, és senki sincs ott, csak az üvegbe/perselybe dobálod  pénzt) merthogy vannak még olyan eldugott helyek a világon, ahol ez működhet. Faternek hoztunk is egy pár német regényt, mert ő folyékonyan beszél, és kurvára unja itthon a fejét.

Leértünk a partra. A víz kibaszott hideg volt, tele volt összetiport kagylóval és hínárral, de ezt igazi tenger volt, szóval egy rossz szót se szóltam. Amúgy a sokéves tendencia ellenére most én voltam kettőnk közül, aki tovább bírta a jeges vizet.

Na itt voltunk. Én a víz szélétől elmentem egészen addig a kis stégig ott középen, és ki is másztam rá, de végül nem mertem beugrani. Már bánom xD

Mikor aztán megszáradtunk, elindultunk vissza a sziget másik végébe. Mertbár itt közvetlen egy hajómegálló mellett voltunk, a túlsó végen volt a kávézó, és oda be akartunk nézni. Aztán Muter elkezdett életreszóló barátságot kötni egy helyi kutyasétáltató nénivel, és így bezártak mier odaértünk.

Hazafelé viszont vettünk epret (egyik a nagyon kevés jó dolog közül Svédországban: nyáron a legfurcsább helyeken, pályaudvarokon, tengerparton, jelennek meg kis bódék, ahol helyi epret lehet venni, kilós-félkilós adagokban, olcsón) meg valami gyümölcssalit Huginak, ami poshadt volt, és két napig fájt utána a hasa xDD

De az eper jó volt.

Vasárnap pedig...

LISEBERG!

Az a másik jó dolog ebben az országban, a vidámpark.

Konkrétan a több mint 100 méteres szabadesés toronnyal kezdtem. Hugi, ofkorsz, nem jött fel velem, de lent elkezdett ordibálni, hogy "Lacey, ha te is ugrassz, én is ugrok! Huck-Puck-Fuck gyerek életére esküszöm! Nem élhetek nélküled!" Aztán ugrott egy nagyot xDD (ez egy utalás a harmadik kedvenc könyvemre, a második Lacey Flint regényre, aminek a végén Lacey be LSD-zve le akar ugrani egy toronyból, a rendőrök meg rossz toronyba mennek. És egy darab járőr megy csak a jó helyre, de telefonon kapcsolatot létesítenek a másik toronnyal, ahol ott van a pasi, akivel látensen szerelmesek egymásba, mégsem tesznek semmit se, és a pasi ilyeneket esküdözik, meg szerelmet vall, így visszatartva elbaszott kis főhősünket az ugrástól. A fiát meg Hucknak, azaz Huckleberrynek hívják, csak mi becézgettük Hákkpákkfákk-gyereknek. De azért ez mekkora kibaszás már... Huckleberry Joesbury? Komolyan? Jé, de nagy zárójel lett xDD)

Szóval, meg volt az AtmosFear, a Balder, a FlumeRide (na az ritkabéna volt, viszont van fotóm magamról, ahogy egy szexi kis ötszemélyes facsónakban zúzok lefelé a vizícsúszdán tök egyedül, olyan fejjel, mintha szülnék a kedvenc Supnatos pólómban) a Kanonen és a Lisebergbanan. Ergo a kis brossúrám szerint a Daredevl kategóriából csak kettőt hagytam ki, egyet, ami inkább családi cucc, meg egyet, amit nem találtunk az istennek se ><

Tehát az AtmosFear az szabadestorony, a Balder fahullámvasót (nagyon lájtos, amúgy arról is lenne fotó, csak a dagadt ribanc előttem kitakart -.-) a FlumeRide ilyen családi csónakos vizicsúszda, a Lisebergbanan egy közepesen ijesztő hullámvasút, és a Kanonen... na az durva xDD Egy kurvarövid, ámde tényleg kurva ijesztő hullámvasút owo ha nem kellet volna húsz percet sorbaállni olyan 30 másodperc hullámvasútért, mentem volna mégegyet *—*

Emelett ültem még jópár izén, csak nem igazán emlékszem, min. Az tuti, hogy utolsónak egy ilyen gigantikus hintán ültem, és onnan gyönyörű volt a kilátás ^^

Amúgy játszottunk még csomó ilyen pénznyelő szarral is, ilyen húdfejbeütős cuccal, meg karikadobálással, meg ilyenekkel. Egy békát még nyertem is Huginak. Mondjuk nem volt olyan sukár, mint a  Rango plüss, amit ajdnem kifogtam a plüsshorgász gépből, dehát ez van.

Hétfőn pedig... Elolvastam két könyvet is. Pontosabban csak befejeztem őket. Az egyik az Claire McGowan The Fall-ja volt. Az nem volt rossz, csak a végét sajnáltam (Hegarty végét, egész pontosan) meg hogy ilyen hülyén volt megszerkesztve. A másik pedig... Fúúú az nagyon szar volt.

Scott Frost - Wait for Dark. Azt még akkor vettem, mikor mentünk haza, és azóta se fejeztem be. Mondjuk így, hogy az utolsó száz oldalt másfél hónappal később olvastam csak el, és már nem emlékeztem a röhejes sztori nagy részére nem volt olyan rossz. Annyira látszik amúgy, hogy ex-screenwriter írta. A párbeszédek nagyon jók, néha már komolyan azt mondom, zseniálisak, de a küzbülső szöveg extragáz. Főleg, hogy pasi ír női E/1-et... És persze ott van az a kis apróság, hogy a szereplők nagy részének nincs keresztneve, vagy legalábbis nem derül ki 404 oldal alatt, viszont ott van az az egyszem pasija, akit teljesen random szólít, ahogy épp kedve szottyan. Volt pölö ilyen:

"Közelebb mentem a sikátor kövén fekvő csillogó tárgyhoz. Dylan bilincse volt az! Egy spanyol kisfiú állt pár méterre, és a sikátor túlsó vége felé mutogatott.

- Aquí, aquí! - ordította

- Arra ment az ember, akinél ez volt? - kérdeztem, és megmutattam neki Harrison bilincsét."

Na most. Azt a könyv elején elfelejtette közölni, hogy Dylan és Harrison ugyanaz az ember, szóval azt hittem egy ideig, hogy szendvicseznek. Az pedig a könyv végére sem derült ki, hogy a karakter neve Harrison Dylan, vagy pedig Dylan Harrison, merthogy mindkettő nagyonis lehetséget. Az mondjuk vicces volt, hogy a könyv végét hangosan olvastam fel, magyarul, mert Hugi nem hitte el, hogy milyen rossz. A végén már egyetértett. 

Az utolsó fejezet vége meg olyan fennkölt és nyálas volt, mint egy 30 Seconds To Mars dal, szóval bemásoltam oda az uccsó lapra a City of Angels refrénjét ^^

Így mostmár csak egy olyan könyvem van, amit elkezdtem, de nem akaródzik befejezni (Tess Gerritsen - The Surgeon) meg négy, ami valszeg ilyen lesz, és kettő, ami tuti jó. Meg kettő postán, ami szintén tuti jó. Szóval most megajándékozom magam egy Reichs könyvvel, mert minden nap adnod kell magadnak egy apró ajándékot, ahogy Cooper ügynök mondá, és utána elolvasok még két rosszat.

Sorozatozni valahogy nincs kedvem, mióta befejeztem az Alcatrazt ><

És igen, a poszt egy pöttyet gigantikusra sikeredett, de valszeg nem fogok írni most egy hétig, mert lusta kurva vagyok, és így szerintem arányos a dolog.

1. Ki a kedvenc rendeződ?

Nos. Én nem vagyok olyan húdenagy spíler ilyesmiben, mivel szinte csak sorozatokat nézek. De, van egy kis kedvencem, ha lehet ezt így mondani. Ő pedig nem más, mint David Lynch. Tudjátok, Twin Peaks. Mert az ugyan sorozat, de lényegében mind a 30 rész neki köszönhető. Filmjei közül csak a Dűnét láttam, az is nagyon tetszett. Igaz volt pár extragagyi számítógépes (?) effekt benne, de mentségére szóljon, hogy 1984-ben készült. nem amúgy, felőlem szólhatott volna űrben ugráló elefántokról is, akik Britney Spears dalokat énekelnek, nem zavart volna a dolog

2. A tárgy, ami mindig nálad van.

Fúúú... Telefonom, iPodom cipelem mindig mindenhová. De asszem kettő közül is az iPod, azt suliban se hagyom sose a szekrényben, vagy adom oda valakinek, hogy vigyázzon rá. Szóval igen, az iPodom.

3. Legkedvesebb fényképed, amihez emléket tudsz kötni.

Nos... Olyan nem nagyon van, amihez emléket tudnék kötni. De amit legnagyobb becsben tartok, az az a kép, amin én vagyok, nagypapám karjában, olyan 5 hónaposan. Fél éves sem voltam, mikor agyvérzést kapott, és ez az egyetlen közös fotó rólunk. Ha nem lenne, azt hiszem, nem is tudnám, hogy ismertem őt.

4. A dal, amit mostanában nagyon sokat hallgatsz.

Megint csak nehéz. Mivel én csak jogtiszta zenét nyomok iPodról, ami random keverésen van, nem is nagyon tudok ilyet mondani. Mondjuk a második Green Day koncert óta sokszor kapom magam azon, hogy a 99 Revolutionst vagy a Letterbombot keresem az iPodon, amiket régen nem nagyon hallgattam. Meg a Royal Republic Tommy Gunja, Underwearje és Good to be badje is, tényleg. Meg pár All Time Low szám is. 

És ha Hugi telefonját nyúzom (komolyan többet volt nálam, mint nála) akkor szoktam a Dumb Ways To Die-t hallgatni, mert az a dal... Az egyszerűen nagyon kész xDD

Amúgy azért van ilyen sok, mert halálkomolyan minden nap csontig merítem a drága kis Veronicát (igen, elneveztem az iPodom) és ő olyan 8-9 óráig bírja.

5. Milyen sampont használsz?

Amilyen van itthon. Hedensoldörszből a clean (?) illatú, vagy a citromos. Bár pont ma reggel sikerült félálomban az Adidasos zöld (energic vagy milyen) tusfürdővel kimosnom a hajamból a tengervizet.

6 Mit gondolsz a Hobbit: Smaug pusztasága szinkronos előzeteséről? Csakmer szerintem bűnrossz.

Nem láttam, és way too lusta vagyok megguglizni, bocsi ><

7. Legfontosabb esemény ahol nemrég jártál?

Nos, ahogy ezt írom, épp Lisebergból estem haza, ahová két és fél éve el akartam menni, csak sose jött össze. De mivel ez nem igazán "esemény" ezért az Oslo-i Green Day koncert.

8. Legutóbbi best/worst könyv, amit olvastál?

Like This, For Ever. Annyira jó... Ez amúgy a 3,5. Lacey Flint regény, és haláljó. Az első kötet amúgy szuper, a másfeledik "short story" az egyszerűen jó, a második igaz regény is csak "jó" de ez megint annyira zseniális... És Joesbury mint spermadonor... Tulloch és a gyerekek... Lacey és önmaga vagdosása... És persze a többi sok-sok kis drága fiam és lányom (ahogy én nevezem az általam kedvelt szerreplőket) ááá hiányzott már egy ilyen könyv. Akartam is írni róla, amúgy, csak lusta disznó vagyok és kiment a fejemből. Meg akkor kicsit spoilerkednem kellett volna az előző két kötetből. Nem tudom amúgy, hogy bírom ki jövő májusig, míg jön a kövi. Csak az az icipici kis picike spoiler tartja bennem a lelket, ami nem is igazán spoiler, csak... Színen owo

Igen, ennek nem sok értelme volt, de csak rágondolok, máris túlcsordul bennem az óriási fangörlség és nem tudok tisztán gondolkodni.

Volt még amúgy egy elég jó, közvetlen ez előtt, Claire McGowantól a The Lost. Az is jó volt, csak a végén picit lógvahagytak minket. De ha jól értem, Claire másik regényével ellentétben (amit épp most olvasok, és nme rossz) ennek lesz folytatása. Reméljük, hogy jól értem.

A worst meg... Hú... Talán a Wait For Dark, amit (egyelőre) be se fejeztem. De azért neki fogok ülni mégegyszer, hátha a végén mégis mellrákos lesz az a mindfcker főhősnő.

9. A dolog, amit mindig is szerettél volna, de sosem merted megcsinálni/megcsináltatni?

Ilyen nem nagyon van. Mármint én a szerint élek, hogy csak azt bánod meg a végén, amit nem tettél meg, szóval ha ott állok egy vidámparki játék előtt, és bokáig fosom magam a gondolattól is, hogy felszálljak, de úgy érzem, valaha akarni fogom, akkor megteszem. 

Mondjuk így belegondolva, talán annyi, hogy pár embernek (bátyáimnak) nagyon szívesen bepancsolnék egy kurvanagyot és elmondanám nekik a véleményem. De akkor Fater kibelezne.

10. Dean, Sam vagy Cas?

Na most nagyon nem leszek ám népszerű. Cas basz agyilag. Egyszerűen csak... Nem mondom, hogy utálom, mert nem igaz, de nem szeretem. (mondjuk Jimmy-t bírom, de ő nem játszik) És Sam... ő csak egy picit bugyuta, de olyan mint Hugi, és így nem tudok rá mint férfira nézni. De Dean... Asszem ő életem második nagy szerelme.

Ma reggel négy körül kint voltunk Hugival az erkélyen. Ne kérdezzétek, miért. Anyway, kicsit döbbentünk csak meg, mikor megláttunk egy nyulat, lent a fűben, legelészni.

Futás le pizsamában. Nyuszi fut elől, mi utána. Ház körül, ház körül, az út felé. Mikor beértük a kis hamist az ideggyúgyászat mellett (merthogy amúgy a kórháztelepre futott) akkor már hárman volt. Három egyforma, barna mezei nyúl méregetett minket. Egy pillanatig kimeredve bámultuk egymást, de a végén ők kezdtek futni, nem mi. Egyik balra el, a másik az épület tövében szívódott fel. A harmadikat leüldöztük egész Drottning Silvias Barns och Ungdomssjukhus-éig, onnan elillant az erdőbe.

A mese szép vége pedig az, hogy hazajöttünk, bejutottunk anélkül, hogy Muter széjjelkapott volna minket, hogy merre járkálunk hajnal négykor a napsütötte, ám töküres utcákon. És mikor kipillantottunk a szobánk ablakán, egy kisebb és másfelől érkező nyuszi mosolygott ránk. Azt hittem, agyvérzést kapok.

És persze egyikükről sem készült olyan fotó, amin látszana, kik-mik. Tök jó.

Anyway. 

Délután három körül Hugival bementünk a Nordstanba, mert akartam venni egy Royal Republic CD-t, meg láncot Izumi nyakláncához.

Lánc lett, kapocs lett. CD csak félig. Mivelhogy az első albumukat, a We Are The Royal-t szerettem volna, de csak a második, a Save The Nation volt csak. Persze az elsőn vannak a dalok, amikért odáig vagyok, dehát ezvan. A másik ráadásul, ahogy hallom eddig (5/12) annyira nem is jó ez az album.

Négy körül elverekedtük magunkat Muter munkahelyéig, aztán elmentünk abba a cuki secondhand CD boltba amit kinéztem magamnak. Persze semmi jó CD nem volt, de megszereztem a Hair összes dalát két lemezen, meg vettem egy rakat DVD-t (Dokik 1.-4. és 6. évad, Baywatch 3. évad, meg Dharma és Greg 1.) darabonként 30 koronáért. Az kurvajó ár. De így ott kellett hagynom amit eredetileg szerettem volna, a Trónok Harca kaphatatlan első évadját. Az magában került majdnem ennyibe. 

Utána meg elmentünk megnézni valami hidat, de az kurvaszar volt, mert hideg volt, fújt a szél, és amúgy is lustavagyok. Szóval tuti, hogy megfáztam.

Most megyek nézek valamit, egy meleg takaró alatt, meleg kakaóval.

Ez egy olyan sorozat volt, amibe rögtön az amerikai premier után belekezdtem. Egyrészt, mert érdekelt, össze tudnak-e hozni egy olyan krimit, ahol valóban érdekesek az ügyek, furcsa csavarokkal, de nem hihetetlenek, mint egyes "nagyonprofi" CSI részek. 

A másik indik meg a cast volt, természetesen. Lucy Liu-t mindig is kedveltem, főleg amiatt, hogy jópár Jackie Chan filmből rémlett, mint bájos hercegnő/barátnő/akármi, de a Charlie Angyalai, sőt még a Kill Bill is megerősített benne, hogy játszani is tud. 

Jonny Lee Millar neve mondjuk sokat nem mondott nekem, de ahogy meggugliztam, sikerült beazonosítanom, mint Jolie első férjét. Mondtam fine.

Végül nekiültem, és elkezdtem nézni. 

A pilot

Nos... Itt találkozunk először a karakterekkel, értelemszerűen. Sherlock frissen jött ki a rehabról, gazdag édesapja pedig ultimátumot ad neki: lakhat az egyik New York-i házában (a legértéktelenebben az öt közül) ha tiszta marad. És hogy tiszta is maradjon, meg hogy Fater ellenőrizhesse is ezt, felbérel egy "társat" mellé. (Sober companion, nem bírok visszaemlékezni, mi volt a feliratban, azt pedig elképzelni sem akarom/tudom, szinkronban mi lehet) A társ pedig nem más, mint Joan Watson (what a surprise, by the way)

Emellett elég fontos visszatérő karakter még Gregson kapitány (a főrendőrbácsi, aki hagyja őket belepiszkálni a nyomozásokba) és Marcus Bell detektív (Gregson saját, külön-külön sidekickje). Na jó, ők közet sem lennének annyira fontosak, csak én odaig vagyok értük, meg vissza.

Nade, vissza a Pilothoz, mert az volt az, ami megfogott. (meg az, hogy Hugi végignézte velem, és késsel belezett volna ki, ha nem folytatjuk a sorozatot)

Tehát Gregson és Sherlock Londonból ismerik egymást, ott találkoztak, mikor Gregson valami ügy miatt arrajárt. S most, hogy Sherlock áttette székhelyét az Újvilágba, szeretne együttdolgozni vele.

Az ügy egyszerű. Egy nő eltűnt, férje csak egy vértócsát talált a helyén. Sherlock pedig még a főcím előtt kideríti (vagyis nem, mert a főcím után vágunk bele a nyomozásba, de a lényeg, hogy kurvagyorsan) egy éjjeliszekrény tartalmából, hogy a házban van egy Pánikszoba és meg is találja, sőt, ki is nyitja azt. Bent a hulla, heppiend.

Pontosabban nem, mivel ez picit kevés lenne negyvenöt percre. Utána még folyik az ügy, szintén elég izgalmasan.

Amúgy egy fontos apróság: a szinkron elég közepes, sokkal jobban megéti angolul, felirattal nézni. Mert bár a felirat se túl jó, így legalább hallhatod Jonny Lee Miller ennivaló brit akcentusát.

Hosszútávon

Merthogy csomó sorozat esik a gödörbe közvetlen a zseniális kezdés után.

Nos. A Pilot után nekem hosszú hetekbe tellett, hogy folytassam, mostly, mert nem volt magyar felirat. Nem mintha nekem kéne, de mint mondtam, Hugi a főnök. Anyway. Mikor továbbhaladtunk, egybe néztünk meg vagy négy részt, és teljesen lenyűgözött. A színvonalat tartotta, az ügyek érdekesek voltak, de sosem túl hihetetlenek. Külön plusszpont jár néhány különösen kreatív sztoriért (a bombás, a gyerekrablós) meg néhány ügyesen castingolt epizódszereplőért (Lisa Edelstein, és a meglepően jó gyerekszínészek, meg a szőke az utolsó három részből). És persze azért, hogy észlelték, nemcsak Watson és Sherlock szerepel, vannak olyan kis apróság, falatka mellékszereplők is, mint Bell, akik könnyen elbírnak egy saját epizódot, sőt, még jót is tesz nekik, ha egy picit elmélyítik a karakterük.

A sztorik közül megemlíteném még külön az 1x19-et. Ha valaki csak random akar megnézni egy részt, és nemzavarja a karakterfejlődés, meg esetleges spoilerek, akkor ezt ajánlom. Az egész hóviharos-mentőautós-miszaros rész zseniális. Szórakoztató, érdekes és izgalmas. És, ami extrahiperszuperplusszpont, szerepel benne Clyde, a teknős.

A főcím is megérdemel egy pár szót. A zene tökéletesen passzol, a színvilág pont olyan mint az egész sorozaté (vagyis inkább, mint Sherlock házáé és ruháié, mivel Watson öltözködése színesebb, a kapitányságon meg minden kék) és én amúgy odáig vagyok a Goldberg-variánsokért, amúgy.

És mivel sikerült betennem egy továbbot, ott asszem spoileresen elregélem, mi a véleményem az évadzárásról.

1. Legkedvesebb posztered és miért?

Erre nem tudok válaszolni egy konkrét poszterrel, mivel ami kikerül a falamra, az mind különleges. Szóval inkább idefotózom a szobám falát, jó?

Igen, a tapéta valóban merőleges saját magára, tákkszomükke előző lakók ^^ Anyways, a bal szélső különleges, mert Osloban nyúztam egy villanyoszlopról és a GD koncert plakátja, amúgy. A mellette lévő meg mert az egy eredeti 1987-es plakátja a Star Trek - Hazatérésnek, ami az egyik legkedvencebb filmem. Imádom elejétől a végéig. Szóval ez egy eredeti moziplakát, és még jól is sikerült, plusz 100%-ig ép. A kicsi kék Green Day poszter őrzi álmom, az azért van ott. Az ott mellette Robert Pattinson, igen. És még egy GD plakát, amiért komolyan megverekedtem, meg egy mototrrendszámtábla, amit az út mentén találtam. Ezek közül egyszerűen nincs szívem kiválasztani egy darab legkedvesebbet.

2. Legőrültebb terved?

Elmenni Grószékhoz, és ismét kiszökni az éjszaka közepén ^^

3. A szerinted legszexisebb zenész?

Billie Joe.

4. A film, amit bánod, hogy megnéztél?

A Vámpírok Éjszakája. Be se fejeztem, kurvaszar volt >< 

5. Legkedvesebb nyári élményed?

Dunno... Talán az, ahogy kijártunk a hétvégi házunkhoz mikor még kicsi voltam és úsztunk a csatornában, meg ribizlit ettünk. 

Ha pedig idén nyár, akkor a GD koncertek ^^

6. Legjobb gonosztevő?

CSM. ((X-Akták főgonosz, a láncdohányos)

7. Gyűrűk Ura vagy Harry Potter? [na, a LOTR szerintem mindennél jobbxd]

A Harry Pottert sose szerettem, a Gyűrűk Urának meg mindig tervezek nekiállni meg minden, de olyan komplex az egész fandom, hogy lusta vagyok. Bár egy időben meg akartam tanulni tündéül, és odáig el is jutottam, hogy tudtam köszönni é közölni valakivel, hogy úgy bűzlik, mint egy ork.

8. Van bakancslistád?

Aham, itt jobbra. Pont most frissítettem ^^

9. Sapka vagy sál és miért? [igen értelmes ilyet kérdezni nyár közepén..]

Sapkát szinte sose hordok. Sálat se hordtam régen, de mikor leszoktam a garbókról indokolttá vált. Ennek ellenére utálom őket és folyton elhagyom az összeset. Szóval sapka vagy sál? KALAP.

10. Ha lenne egy saját magazinod, mi lenne a neve?

From Outer Space *—*