Avagy télleg, ilyen bemutatkozós-izém se volt még.
És nem véletlen. Mint minden blogger-kurva és normális-blogger-lány én is szar vagyok ebben.
Szóval, alapok. 15 leszek, majd valamikor az év végén. (észre fogjátok venni, mindig nagy hepajt csapok a szülinapom alkalmából) Meglepő módón lány vagyok. (ó ha tudnátok hányszor szóltak már erre be x)) Nevem Réka. (szintén beszólások tárgya)
Fontosabb dolgok rólam pedig... ööö...
Antiszoc vagyok. Van egy darab hús-vér barátom, az Iza. Van még olyan két "barátom" akik Hugi barátai igazából és én csak ilyen vicces extra vagyok Hugi mellett. Meg vannak Iza tesói. És ennyi. Ja, meg van egy darab Hugim. Az emberiség többi részét rühellem és szánom.
Családom az egy darab Hugi, 13 lesz, aranyos. Egy darab Muter. Ő az anyám. Egy darab Fater. Ő valószínűleg az apám, bár elvileg 69 volt, mikor születtem, szóval... Van két félbátyóm, akik kábé szarnak rám. Egyiküknek három gyereke, másiknak egy, de az az egy rendesebb meg jobban ismer, mint a többi három együtt. És van egy anyai nagyanyám és nénikém. Nagyit mindennél jobban szeretem, nénikét a mindennél kicsit kevésbé.
Debrecenben születtem, ott is éltem vagy 12 évet, utána egy kicsit laktam Pesten és most itt vagyok, Göteborgban, Svédországban. Egy ilyen lepukkant kis lakótelepi lakásban, ahol a zuhanyban nincs se zuhanytálca, se víznyomás, a kilincsek letörnek és vagy elhajlanak, az egyik csap folyamatpsan nem csöpög, hanem folyik, meg minden. Anyám itt orv- FŐorvos, az Östrában.
Szóval itt vagyok, pedig nem akarok itt lenni, svédül tanulok, pedig utálom, halálra basztat az egész iskola, pedig nem érdemlem meg, és itthon is hallgathatom valakitől, burkoltan, hogy mekkora szar vagyok.
Közvetlen környezetem egy darab ágy, egy kisasztal és egy állólámpa, meg egy másik ágy a szoba másik végében, Hugié. Ja, és a könyveim, akik egyelőre, könyvespolc híján, kupacban állnak a szoba másik végében.
Blogot saját szórkoztatásomra írok, meg mert nagyon rossz a memóriám. Pontosabban mindenre emlékszem, de semmit se tudok belőni időben.
Imádom a tévésorozatokat, kábé ötödik eleje óta. Akkor új suliba kerültem, másik városban, és mivel mindenki, de tényleg mindenki utált (osztályfőnökit kaptam, mert hagytam magam megveretni) szóval szokásos barátnőzés helyett minden délután az előző napi felvett CSI-t, NCIS-t, Gyilkos elméket néztem.
Amúgy szépségesszép online nevem is innen ered: az epikusan kimondhatatlan nevű Marg Helgenberger volt Margie McCarthy néven időjós, éshát kellett valami a ff.net-es regisztrációmhoz, és ez jött a számra. Az hogy a McCarthyból mindössze egy M maradt pedig egy ügyes kis elgépelés ^_^
Olvasni mindig is imádtam, de pár ilyen tiniszaron kívül csak és kizárólag krimiket olvasok. Főleg azért, mert a könyvtárat mindig is utáltam (képtelen voltam a tudattal élni, hogy azokat a könyveket nem tarthatom meg) és anyámnak csak sci-fijei és krimijei voltak, de utóbbiakat értem csak el létra nélkül, ami meg be volt mindig zárva. Szóval olyan négy éven át Christie könyveken gyakoroltam, majd Dan Brownnal bekeményítettem. Onnantól viszont csak lefelé vezet az út, olyan trancsírthrillerekig, amiknek sztoriján már akkor röhögök, amikor olvasom őket. Igen, a sztorin nevetek, nem a poénokon.
Rajzolgatni szoktam, béna szinten, főleg azért, mert Hugi és Iza is nagyon jól rajzolnak én meg irigy vagyok és utánuk akarom csinálni.
És irogatok is. Eddig csak fanfictiont, azt is azért mert... Nos olvasgattam egy párat először poénból, aztán függő lettem. Angolul is így tanultam meg (mindig is németes voltam) aztán volt egy fanfic verseny egy oldalon, gondoltam, miért ne? Ketten neveztünk, de különböző kategóriában, szóval a magam módján nyertem x) Mostanában amúgy nagyon ellustultam, folyton sorozatozok és bár van egy csomó ötletem, egyiket se írom le >< Össze kéne már szedne magam.
Mivel menüt-hasonlót nem nagyon lehet bloghun csinálni, ezért ide linkelgetem ki a különböző profiljaim. Nem mintha sok lenne.
