avagy elvonszoltam a seggem a könyvespolcig homeless könyvekből épített kupackáimig, hogy keressek valamit, amiről írhatok, de a könyveim mindössze csak kábé 10 jelent meg magyarul, ezért lejebb kellett adnom az elvárásaimból.
Ejj, de szép alcím lett ez...!
Szóval igen. Válogathattam, hogy Dan Brown könyv, vagy klasszikus, vagy szar legyen az, amiről írok. Vagy persze a Reichs könyvek, amik olyan szarok, hogy az már jó. (lásd Szent Johanna Gimi)
Mivel Dan Brownt nem kell reklámozni, klasszikust illik mindenkinek elolvasni, a szar meg egyszerűen szar, ezért maradt ez az érdekes kis sorozat.
Tehát kezdjük az alapokkal. Azt hozzáteszem, randomba írok több regényből is ezt-azt, mert fejben teljesen összefolyik az a kilenc kötet, amit eddig olvastam, annak ellenére is, hogy nem teljesen sorba haladtam.
Az alapszitu
Tehát mindenkinek megvan a Dr. Csont fejben, ugye? Csini, de antiszoc, eléggé antropofób antropológus (irónia lvl. 5000) aranyos, kedvelhető laboránsok, kissé dilis ázsiai művész és persze egy tökös, but not-so-smart G-man.
Nos, ez az, amit TV-földe tett a könyvekkel. Szóval... felejtsd el a laboránsokat. Hagyjuk Angelát. Azt hiszed Booth megmaradt? A-a. Sőt, mivel az Államok már nem menő, ugrunk is, *GASP* Kanadába! Tehát a franciául beszélő, pénzükön az angol királynőt képmását hordó, aranyos-de-dilis-kistestvér klisés Kanadába.
És Ms. Brennan... Nos ő egy külön mese. Semmi karácsonyi-csaldelhagyás, bátyó, beteg-mostoha-unokahúg, vagy antiszocság. Nem kéremszépen. Helyette van egy szép kis ex-férje (Pete Peterson, ha jól raktam össze a keresztnevet és a lánya vezetéknevét .________.) egy egyetemista és kibaszottidegesítő lánya, Katy (hmmm... ismerős név...) és egy húga, Harry. Na ő mondjuk megéri a pénzét, de erről majd később. Harrynek van egy fia (talán Kit vagy Kat) aki spin-offok ésidegesség forrása is egyben. Brennan pedig öregebb, szőkébb, zöldebb szemű, picsább (ezt speckó nem tudtam szebben megfogalmazni) és "száraz" alkoholista.
És miért éri meg ez a csomó agybaszás?
Hát kéremszépen, Detective Lieutenant Andy Ryan miatt. Annak ellenére, hogy a neében szereplő ipszilonok száma egyel meghaladja az egészséges mennyiséget, ő az a fajta imádnivaló-superhiro karakter, aki nem létezik a valóságban. De nem baj, már elképzelni is jó. Komolyan mondom, ha nem akar "amerikaiul" beszélni, akkor a könyvtörténelem egyik legimádnivalóbb side-kick-lovag keresztezése.
Sztori kezdete tehát az, hogy a szépséges Ms. Brennan Kanadába indul, hogy ott dolgozzon a Montréal-i rendőrséggel karöltve, azonosíthatatlan hullák azonosításában. Persze a kotnyeles kölyök antropológus nem áll meg itt, saját akcióba kezd, és persze (mily meglepő) a végén mindig meg kell menteni a seggét, de így is elkapja a gyilkost.
A sztorik
Többesszám, merthogy ugye egy egész könyvsorozatról folyik most a szó.
Nos...
Ez az amibe nagyon szépen bele tudnék kötni. Óóóó de milyen jól... De nem teszem.
Mertbár a könyvek során minden előfodul, méhekbe tuszkolt Szűz Mária szobroktól harminc éve kihalt papagájok tollain át Jézus Krisztus csontjaiig, a maga bárgyú módján elfogadhatóak, sőt élvezhetőek a sztorik.
Persze kell egy bizonyos hozzáállás is...
A másik, amit szintén itt említenék meg, az az, hogy a sztorik teljesen végig E/1-ben vannak írva. Szóval olyan mélyen alámerülünk Tempe elméjében, hogy az talán már nem is egészséges. Mégis, ez a humor majdhogynem egyetlen forrása, és ha az első könyv végére nem gyűlölöd meg, akkor valszeg imádni fogod.
Szóval mégegyszer, elég szürreális itt minden, de ha az ember nem veszi komolyan, akkor nagyon el lehet vele lenni. Hiszen ha egy írót nem kötnek a realitás határai, akkor nagyon könnyen meg tudja vezetni az olvasót, nagyon nehéz kitalálni a következő lépését.
Pro
~Nem különösebben igényes, de szórakotató
~Brennan humora tényleg jó
~Extragyönyörű borítóik vannak, a legtöbb kiadásban
~Ryan, Ryan, Ryan. Imádnivaló, aranyos, perverz (a maga, múltszázadi módján) szóval egyszerűen csak pörfekt.
~Okosodni is lehet belőle, ha valaki egy picit figyel. Itt antropológia, ott egy kis vérnyomelemzés, máshol genetika, és persze történelem.
~Francia nyelv. Nem midnen kötetben, de nagy részükben beszélnek franciául. Csak ilyen köszönés-wazzap fílingben, de akkoris *—*
Contra
~Néha kicsit sok az íróiskolás maszlag
~A karakterek 99 százaléka könnyen fel tud kúrni agyliag bárkit is
~Néha annyira szürreális pár része a sztorinak, hogy az már nem is vicces
Szóval... Ennyi, asszem.
((Igen, annyira nincs mit csinálnom, hogy inkább sehonnan-sem-induló-sehová-sem-tartó könyvajánlókat irogatok))
