avagy Dalmics betöltötte a tizenegyet.
Szóval múlt héten volt itt Iza és Dalma és Dalma át is adta nekünk a kézzet készített cukker kis szülinapi-buli meghívóit. Mondtam persze hogy megyünk.
Hétfőn szereztem neki egy kötet Tokyo Mew Mew-t meg édességet és kedden Hugival nekivágtunk a nagy edvencsörnek.
Pontosabban vágtunk volna, de kaptam egy értesítőt, hogy menjek be a postára a parókáimért. Meg hogy fizessek 200 korona (köbö 7000 forint) vámot. Hát tök jó. Mármint, ha tudom, hogy ennyivel több, akkor már olcsóbb lett volna egy másik, britt bolttól venni, akik hamarabb is szálították volna -.- Az meg extrapoén, hogy csóró vagyok, mint mindig, szóval olyan 220 kornám volt, amit amúgy kajára és esetleges buszra lejmoltam Mutertől.
Szóval átvettem a parókákat. Hugié zsírkirály, kék, rövid, göndör, kényelmes. Az enyémet viszont nagyon benéztem, mert bár szintén kibaszottszuper anyaga van, hátul túl rövid, és nem lesz jó Mollynak T.T
Hugit rögtön fel is öltöztettem Ramonának, és átpakoltam a cuccát a Ramona táskába, hogy így kell jönnie és kész. Viszont annyi időt elbasztam a haja befonásával és a paróka igazgatásával, hogy késve indultunk.
A Centralenen várni kellett vagy 30 percet a buszra, szóval jó volt ott mosolyogni-hörögni-vicsorogni az emberekre. Hugi egyik osztálytársa is arra járt, de sajna nem ismert meg minket ><
Utána felszálltunk a Blå Expressre (azt mondtam, hogy a gyorsbuszok itt színesek? Mármint nem úgy mint a Metró, hanem ez a vonalak neve, hogy kék-expressz, rózsaszín-expressz, sárga-expressz, satöbbi ><)
Szóval kékkel go Olofstorp-Solängen. Valahol Lerum kommun határán kezdtük érezni (addigra 4 megállóra voltunk a legutolsó Olofstorp megállótól) hogy valami gáz van. Dehát így jártunk, kimentünk Gråbo-ba. Venni kellett jegyet (mert már másik kommun) és emiatt lekéstük a visszabuszt, szóval a 14:00 órás tervezett érkezés helyett vártuk a 15:25-ös buszt. Jött is végül, és Olofstorp Västra megállóig hallgattuk a Juke Box Hero-t, mert az megnyugtat és kikapcsol. Engem is, youtube-ot is.
Muter kábé ekkor hívott, hogy rendben megérkeztünk-e. Mondom a magunk módján. Nem akarta tudni, ez mit jelent.
A megálló (ami amúgy az volt, amit én Solängenként ismerek, csak a busz rossz oldalán kerestem jövet) olyan 15 perc sétára van a háztól. 15 perc, hegynek fel. Természetesen ott is eltévedtünk x)
De én, a szuperhiro, rájöttem, hogy ez az az út, amerre biciklizni jártunk tavalynyáron, szóval visszataláltunk. Jó is, mert jól nézett volna ki a két kis hulla, egyik kék parókában és rikitó pink-kék-narancs szerelésben, a másik Mario-sapkában, kifordított Batman pólóban (hosszú sztori) 80-as évekbeli rockot hallgatva.
A házban, pontosabban körülötte vizilufi csata folyt, mikor megérkeztünk. Első nagy vaddafak momentünk után levettük a parókák-pulcsikat-cipőket, azt beszáltunk.
Ott volt a három gyerek, Iza, Dalma Peti, meg néhány kis svéd, Simon, Lucas, Lisa, Lina és Filippa. Csaltak mint állat, szóval mi is csaltunk. Persze előnyben is voltam, mert ezek tízévesek voltak, de akkoris poén volt.
Olyan egy teljes órán át jétszottunk, utána le lett fújva, mert Filippa, Lucas és Simon annyira eláztak, hogy kölcsön ruhát kellett nekik adni x) Nekem csak a pólóm lett vizes. Hugi megúszta szárazon, Lina és Lisa meg nem is játszottak. Ja, meg Peti se, ő csak töltötte a lufikat a földszinti vécében x)
Utána volt tollas-tenisz-röpi. Tollasban Hugi alázott mindenkit (egyszer megverte az osztályfőnökét is, aki tesitanár) teniszezni csak én teniszeztem Petikével és közben telitorokból énekeltem a Jukebox Hero-t és/vagy a Hot Blooded-et, hogy elvonjam a figyelmet a pokoli szerváimról (amúgy jót tett annak a gyereknek, hogy szétbaszta a laptopját) a röpi meg össznépi volt. Én voltam az egyetlen, aki tudott rendesen szerválni-visszautni. Nem csoda, egy évig ez volt a kötelező sportom gyógytesin ^^
Aztán ahogy a gyerekek lassan hazamentek én megkérdeztem, hogy ottaludhatunk-e. Pali bácsi és Móni néni flexibilisek, szóval hívtam Mutert, hogy majd csak ma este jöjjön xD
Izuval meg elkezdtünk régi képregényeket ovlasgatni (egy nagyon fasza példányt nekem is adott ^^) és hat körül (!) bealudtam a Dalma ágyában. Kis tündérem még be is takargatott. Szeretem azt a gyereket <3
Mire felébredtem, a szülők leléptek kocsikázni (annyira, de annyira nem akarom elképzelni hova mentek és mit csináltak TT.TT) mi meg kitaláltuk, hogy kiszökünk az éjjel várostnézni, mint a múltkor. Meg bújócskáztunk. Olyanhelyekre bújtam x)) Be a szennyesbe, a szárítóállvány mögé (ez nem lenne olyan epik, de Dalma itt nem talált meg) meg bebújtam a mosogató alá, a kuka mellé. Ott kicsi volt a hely, és kurvabüdös volt. Ja meg voltam a kanapé alatt is, ami azért volt poén, mert utolsó pillanatban bújtam oda, kicsit megemelve a kanapét (tudjátok alul üreges volt valahogy) és nem tudtam kijönni ezért Petinek és Izának kellett leemelnie rólam.
Aztán mikor éjfél körül még mindig nem voltak itthon a szülők kimentünk és Grósz-Siró örök rangadót tartottunk röpiből a kertben. Eredmény nem lett, mert két meccsig jutottunk csak, és 1-1 volt az állás. Aztán el lettünk küldve aludni és mindenki olyan fáradt volt, hogy végül ki se szöktünk. (Amúgy azt majd muszáj egyszer elmesélnem, mi volt, mikor múltkor tényleg kiszöktünk xDD)
És valahol a kettő között skypeoltunk Izáék nagyanyjával, aki helyből azt hitte, Hugi nincs tíz éves se x) Merthogy a kicsi Dalma két fejjel nagyobb nála. Rólam se hitte el, hogy idősebb vagyok, mint az Izabell, ahogy ő hívja, dehát ő baja.
Ma vagy délig aludtunk utána meg egész nap benn döglöttünk, mert zuhogott az eső. Komolyan azzal elvoltunk mi öten, plusz Pali bá, hogy a macskának húzogattunk egy csörgős egeret.
Dalma meg nekem adott egy könyvesbolti ajándékkártyát, amit a Lucas gyerektől kapott születésnapjára, mert ő úgyse vesz könyveket, és tudja én mennyit állok nyálcsorgatva a bolt előtt.
Szóval jó kis buli volt. Egyedül azt sajnálom, hogy nem mentünk ki a végén az este.
