Ma átlagos világbéke telepedett rám. Reggel tíz körül a postás keltett. Faternek hozott két példányt a gyönyörűségesszép "Az I-es számú belklinika történte" című műből.
Hát én, mint nagy fangörlje a Klinikának, főleg az egyes-kettesbelnek el is birtokoltam az egyik példányt, de nagyot csalódtam.
Hankiss Jani bá, (nem tudom, hogy Fater ismeri-e annyira, hogy így nevezzem, de megengedem magamnak azt a luxust, hogy feltételezzem, igen) elmereng az életről, az írásról és az orvoslétről, ezt három-négy oldalanta megszakítva egy-egy sornyi információval, jól elrejtve, természetesen.
Nem rossz, csak nem a cukker kis tankönyv anyag, ami érdekelt volna.
Szóval így csak vagy 60 oldalt olvastam, azt is a Rékaféle gyorsolvasással, és aztán szkippeltem Fater részeire. Egyik sztori sem volt új, mivel ott voltam, mikor felmondta a diktafonba, de aranyos volt egy-két helyen látni a nyelvezeti finomítást.
Ami viszont összetört lelkileg, az az volt, hogy egy véletlenül betoldot információsorocskából kiderült: a kedvenc mondásom, miszerint "Mindennek van fele." vagy pedig "Annak is van ám fele." nem Fater kincse, hanem csak gyűjtés, Fornettől tanulta el a fattya .__.
Amúgy a dolog a fogyókúrára ítélt, szívproblémás öregasszonyok helyzetére referrál, igaz, én legtöbbször ragasztóadagolás közben hallottam drága édesapámtól.
Szóval miután ezt átböngésztem, a cicát behajintottam az ágy alá, az összes fontos olvasnivaló mellé - mit tehetnék amúgy is, egy ágyam meg egy kibaszott félnégyzetméteres fémasztalkám van csak - és folytattam a tegnap szerzett könyvet.
Az alap, hogy este elolvastam olyan 70 oldalt, hajnali fél kettőtől fél négyig. Szóval onnan folytattam és mostanra a... *felveszi és belelapoz* 208. oldalon járok. Jó sztori, jó mesélés, még az E./3-as részek is tetszenek. És az ilyen ritka.
Van benne minden, ami kell. Sukár főhős, okos hölgyek, balfaszkodás - pucéran menni betörőtfogni?? - rejtett üzenetek, drigdílerek, diplomácia védelem, szociopata oroszok és nem utolsó sorban egy kis történet is. Az a tapasztalatom, hogy ha egy könyvben minden megvan, hogy szép legyen, akkor vagy történet nincs, vagy rosszul van megírva. Szóval ez egyelőre tól szép, hogy igaz legyen.
Elolvasgattam délutánig. Aztán kitaláltam, hogy megszervezem magamnak a Green Day koncertre menetelt, mert sukár vagyok, megy ez nekem, de nem ment. Minden rosszkor van... Ha itt lennének májusban, és Bécsben június végén, akkor minden just right lenne. Így baszhatom.
Muterrel azért nekiálltam beszélni a dologról, ő pedig nyomta a rizsát, hogy veszélyes, meg minden. Persze, majd Mike felhív a színpadra és meggyújt... Tudom, hogy félt, tudom, hogy naív vagyok, de konkrétan az egyik gyereket, aki piszkált elvitték másik iskolába, mert féltették tőlem, szóval nem hiszem, hogy annyira nagyon védtelen lennnék. Inni nem iszom, drogok helyett inkább a halált választom, szóval... Mindegy.
Majd egyszer.
Aztán elmentünk boltba. Szervátunk valami nagyon creepy-lokking cukrot. Csak Hugi merte megkóstolni, és mint a "rágógumiba ragadt, használt tampon, amit egy női mosdó padlóján talál az ember" írta le, szóval jó nem lehet. És még a száját is megvágta.
Aztán itthon megcsináltam a lázánnyét - nem, nem fogom megkeresni, hogy írják helyesen - és utána bejöttem Dextert nézni, meg almát enni. Értitek, megfőzőm a vacsorát, aztán megeszek 75 deka almát xDDD Logikus, logikus.
Szóval az első almát szelem, a ridiculous kis késemmel, és az első cikk kimagozásánál beleáll a kés a kezembe. Kurvára vérzik, én meg sírógörcsöt kapok, hogy "Belebasztam a kést a kezembe, meghalok úgy fáj"
És ott picsultam egy órát, hogy ejjdemmennyire fáj, miközben KURVÁRA NEM IS ÉREZTEM. Csak vérzett, de rohadtul. Annyi vér volt, hogy batikolhattam volna vele ._.
De nem ez tört össze lelkileg, hanem mikor eszembejutott egy apróság máodikból. Sápi Balázst akartam tökönrúgni, mert cuki kislány voltam, és tuti volt egy kurvajó okom (ezen a másodpercen realizáltam, hogy én és két másik lány rendszeresen megvertük, for fun, miközben ő állítólag szerelmes volt belém... egy szörny vagyok .____.) Ő meg elkapta a bokám, és csavart rajta egyet.
Tavasz volt, inkább koranyár, és térden végigcsúsztam a sóderből préselt díszkövön. A bal térdem tetejétől a lábszáram közepéig felszakadt, még a zoknim is véres lett. Röhögve mentem be a portára bekötettni.
Asszem durván kijöttem a gyakorlatból ._.
Szóval megnéztem a Dexter 3x11-3x12-őt és a 4x01-et. Az a LaGuerta dolog lesokkolt. És Lundy. És a gyerek. És a baleset. És hogy Astor mekkora kurva. És az egész. Olyan fura, főleg, hogy olvastam egy spoilert, hogy mi lesz LaGuertával. Azt durva. Na mindegy, holnap folytatom, míg jönnek Izáék. Már ha jönnek. Még nem mondták...
Szóval igen, most itt ülök, és azt emésztem, hogy milyen kibaszott békés hangulatban vagyok, pedig nem aludtam ki magam, főznöm kellett, véresre vágtam a kezem, és egy dolog híjján minden úgy történt a Dexterben, mint ahogy nem szerettem volna, és azt is sejtem, hogy az az egy se marad sokáig békében...
Asszem, ez az, amit a Sims3-ban "Jó napja van" hangulatjelzővel írnak le ^.^
