Merthogy mostmár tuti, nem lesz Green Day koncert.
Logikus. Muterom megengedte. Kifizeti. És ez egy valóban nem mindennapi ajánlat.
Erre kiderül, hogy nem mehetek, mert a buszosok szerint 16 év a korhatár. Szerintem ha van is, akkor is épp 14, amennyi vagyok, ergo bemehetnék. Anyway, még ha igazam is van, ők akkor is azt hiszik, szóval nem visznek el. Szóval rábasztam.
Az mondjuk érdekelne, hogy valóban nem lesz-e ott 16 év alatti személy.
Most szépen nekiálltam, hogy sorban végignézzem a többi helyszínt.
Legnagyobb részük hétköznap van - ergo Muter kiesik mint kíséret, ergo nem jó - a maradék meg túl messze. És ami egyik sem, azok mind fesztiválok, ahová haláltuti, hogy nem engedne el anyám. Yippie.
Fater halkan mondta Huginak, hogy nem zavarná, ha nem jönne össze a dolog, mert aggódik értem. Legalább ő örül majd a végén.
A tegnapi nap pedig olyan szép volt. Szerváltam Don't be such a mermaid feliratú pólót, meleg volt, jókedvem volt, azt hittem mehetek. Néztem SupNatot és szarrá röhögtem magam Hugival. Szerváltam könyveket. Huginak is, angol gyakorlót. Jó ízléssel méghozzá, hisz a Tom Sawyert kapta.
Ma meg...
Akartam még írni arról, hogy milyen volt a műhelyben, de mikor megjött 10 körül a mail, hogy nem mehetek, az annyira elbaszta a hangulatom, hogy már nem is jegyzeteltem tovább a szépségeket, amik happeningeltek.
Az viszont tuti, hogy something's seriously wrong, merthogy vettem saját magamnak, saját pénzemen (én ugyebár egy kurva Kakuzu vagyok) egy teliberakott szoknyásruhát. ÉN. MAGAMNAK.
Most inkább megyek és megnézem a Mentalista évadzárót (fura ezt így leírni) és az Orphan Blacket. Hátha elmegy tőlük az öngyilkos hangulatom.
