Nos, mivel ma konkrétan semmit nem csináltam azon kívül, hogy rajzoltam egy csórit meg megnéztem a Hazafit, az utóbbiról kell hogy pofázzak egy keveset. Maga a DVD 10 koronáért került hozzám, ami szerintem bombaár, főleg, mivel egy olyan filmről van szó, amit régóta szerettem volna megnézni.
Nem vagyok nagy filmkritikus, szóval mindenki vegye figyelembe, hogy ez mindössze egy szubjektív vélemény. És hogy spoileres, már ha lehet így fogalmazni egy 2000-es film kapcsán.
Szóval, először is itt egy szép plakát.
Hát nem gyönyörű? Főleg azok a szemek...
Aztán, mi van még?
Egy család voltak... Mielőtt katonának álltak.
Hősök voltak... Mielőtt legendává lettek.
Ők vívták meg a harcot, amelyből megszületett egy nemzet.
Mel Gibson. Heath Ledger. A hazafi.
((gáz, hogy ezt nem gugliztam, hanem fejből tudom... I <3 RTL Klub))
Szóval.
A kosztümös filmek mindig is nagy gyengéim voltak, ugrok rájuk mint majom a banánra. Egyrészt, mert imádom a korhű ruhákat és egyéb holmikat (eltekintve az 1800-as évekbeli abroncsos női ruháktól) másrészt pedig, mert kevesebb bennük az erőszak.
Na ez utóbbi itt nem volt igaz. Volt fejet leszakító ágyúgolyó, emberekre rágyújtott templom, hátbalőtt kisgyerek, minden, mi szem-szájnak ingere.
A történet a következő, azoknak, akik nem nézték volna meg tavaly/tavalyelőtt/tavalyelőttelőtt március 15.-én: Az amerikai függetlenségi háború kirobbanásának idejében járunk, és főszereplőink egy kedves család, Martinék. Elizabeth, az édesanya nem rég halt meg, az édesapa, Ben egy korábbi katonai hadjáratot sikerre vitt, most minden idejét gyerekeivel tölti, és megszállottan szeretne megépíteni egy hintaszéket, ami sajnos sosem sikerül neki.
A gyerekek közül a legidősebb egy fiú, Gabriel, aki tizenhét éves, és egyik családtagjára sem hasonlít, szeretne beállni a felkelőkhöz. Legidősebb öccse, Thomas támogatja ötletét, faternak nem tetszik. A többi gyerek, sorban, Nathan, Samuel, Margaret és Susan - akit nem mellesleg a House-ból kedvenc terhes tizenkét évesem játszik - a pedig békésen éli világát.
Aztán kitör a háború, Gabriel pedig elmegy katonának. Nem taglalom tovább a történetet, a lényeg az, hogy Mel Gibson kiharcolja az Államokat, Gabriel és Thomas élete árán. (akik nem mellesleg saját hülyeségükből haltak meg)
Szóval, itt jön az, amikor írok valamit arról is, hogy szerintem milyen a film.
Történetileg nem tudok mit hozzátenni, főleg, mivel egy megtörtént esemény feldolgozásáról van szó. Talán annyit, hogy szerintem egy-két karakter, akik meghaltak túlélhették volna - gondolok itt a papra és Anne-re - és hogy Susan némaságát talán kicsit túlzásba vitték. Bár az igazat megvallva annál a jelenetnél, amikor az apja után szalad, hogy ő bármit mond, csak ne menjen, szóval ott egy picit bekönnyeztem. Ja, és volt egy-két nagyon jó ötlet, a fiú-zsákot és Ben toborzási módszereit például imádtam.
A történet megvalósítása kifejezetten jól sikerült, jó volt a cast, talán azt a gyereket leszámítva, aki a fiatalabb Susan volt. Ő egy kicsit rémisztő volt nekem. Nagyon tetszett viszont a sok korhű ruha, fegyver, satöbbi, és minden elismerésem azoké, akik ezeket megteremtették és akik filmrevették.
Tehát semmi rosszat sem tudnék igazából felhozni a látvánnyal kapcsolatban, leszámítva a néhány helyen kicsit természetellenes vérzést. Párszor tényleg kicsit Kill Bill fílingje volt egy-két leszakadt végtagnak.
Amit negatívumnak tudnék felhozni, úgy általában az az, hogy egy-két helyen már talán kicsit túlzásba vitték Mel Gibson húdefaszagyerek karakterének húdefaszaságát. Meg a végső csatában az a "De a fiaim jobbak voltak" mondat megint egy kicsit túl erőltetett nekem, na. És persze még az is negatívum, hogy a végén összejött Charlotte nénivel, de ezt be lehet tudni a karakter személyes ízlésficamának.
Mindent összevetve tehát azt tudom mondani, hogy egész jó film volt, olyan 7/10. Én lehet megnézem még egyszer, vagy berakom háttérzajnak, miközben házit írok/rajzolok, de azért, hogy csak úgy végignézzem nem hinném, hogy még egyszer előveszem. Ennek ellenére nyugodtan ajánlanám mindenkinek, aki szereti az ilyesmit.
