Most ugrott be, milyen letargikus érzés lehet egy zenés tehetségkutató bírájának lenni, ahol nem olyan sok pénzért válogatod ki azokat, akik kokurenciaképp még lejebb fogják nyomni a lemezeladásaid... Szar lehet, na...
De nem ezt akartam mondani ^^"
Hanem azt, hogy Muter megengedte, hogy megrendeljem a Dookie-s Converse-t.
Azt hiszem, belehalok a gyönyörűségbe... Komolyan. Soha többet nem veszek fel másik cipőt. Soha.
Nem gyönyörűek?
Tudom, hogy nem igazán látszik milyen szépek, de majd ha megjönnek a sajátjaim, azokról lesz több kép :D
Másik oldalon az jutott eszembe, hogy ez még mindig egy elég gyenge kis kárpótlás, mert nem mehetek a koncertre... Úgy értem, ki tudja, mikor játszanak újra Európában?
Az igazi problem meg az, hogy Bécsbe nem enged, mert "egyedül" lennék, itt meg mindenhol csak fesztiválokon lesz, ahová végképp nem mehetek.
Dehát, cipő *-* Posta egy héten belül... Alig várom ^^
Amúgy ma abszolút semmit sem csináltam, csak néztem egy kis SupNatot/Charmedt/Orphan Blacket. Utóbbi egyre csak jobb lesz, a SupNat még mindig folyamatosan copy-szagú, de Deanbe kábé beleszerelmesedtem, a Charmed meg még mindig oh so charming - bocs - csak olyan rossz tudni, hogy már csak vagy négy rész és kinyírják szegény Andy-t :C (tényleg, fel kéne már raknom azt az überszexüell rajzom a falatkáról)
Azt meg nem is tudtam, hogy Michael Wheaterly valaha is volt a Charmedban...
Ja, és a cím miatt ne nézzetek hülyének, egy aranyos családi sztorira utal, miszerint mkor anyám kétésfél évesen kapott egy pár fekete lakkcipőt, másfél hétig mindenkinek, akit csak meglátott megmutatta, "Tipő-tipő" felkiáltással.
Vicces belegondolni, hogy ő is volt valaha gyerek.
