Szóval. Hugival éppen fotózkodtunk. Ilyen face-kurvás szarokat, mert ritkamód unatkoztunk, és viccesnek tűnt. Röhögtünk is mint állat, szóval megérte a dolog.
Tehát kimentem egy sálért, amivel tompítani tudjuk a lámpa fényét. Mikor léptem be röppent be az erkélyről a világ legnagyobb méhe. Kibaszottul megijedtünk. Hugi visítva dobta el a többszázezres laptopom, én meg, a hős, kiraktam a lámpát az erkélyre, menjen csak utána.
Ment is, repült körülötte egy kört, majd megállapodott az erkélyajtó belső oldalán.
Egy méh.
Egy ufópestist terjesztő kibaszottnagy méh.
Ott tanakodtunk, hogy hogy üldözzük el legalább 25 percig. Nem vicc, komolyan mondom.
Aztán kitaláltuk, hogy kilököm a sállal, berántom a lámpát, és bebaszom magam mögött az ajtót. Mialatt Hugi filmez, mert az olyan vicces.
Szóval készülök a nagy wildlife-video szereplésemre, épp bejelenteném, hogy mit fogok csinálni, amikor is, negyvenöt miliszekundummal a kamera bekapcsolása után, a méhecske elreppen a faszba.
Előtte huszonöt percig jó volt ott neki, pont akkor kellett elmennie, mikor már értelme is lett volna a jelenlétének.
Interesting story, isn't it?
