Múlt vasárnap tehát korán keltünk. Beugrottunk a Telenorhoz, SIM kártyát cseréltetni hHugi telefonjába és már indultunk is. Én persze egész úton a telefont szereltem, de sebaj.
Mentünk-mentünk-mentünk, Green Dayt hallgattunk. American Idiot, International Superhits, Uno, Dos. Muter persze a falramászott, de sebaj.
Az útból azt is fontosnak találom megemlíteni, hogy a norvég benzinkúti vécék a legszebbek, amiket valaha láttam. Riszták, van rendes (tehát nem az a szürke, reszelős, creepy) papír, sőt az egyik helyen még szappanból is kétféle volt: antibaci és száraz bőrre való.
A norvég határon ki lettünk creepyn kérdezve, hogy kik vagyunk és hová megyünk, de szerencsére a teljes motozást azért megúsztuk.
Osloba hamar odatlaáltunk. A szomszéd mekiben Muter megkajált, aztán vettünk ki norvég pénzt, és elindultunk Hugival pólótvenni, míg Muter a sorban ült. Elkényeztetett ribanc vagyok, tudom, le se írom, mennyi minden szart összevásároltam, csak az All Time Low-s részt. Póló és cukika gumikarkötő, csakmert ezt még jövőbeli fangörl Réka nagyon meg fogja köszönni.
Kurvasokáig ültünk/álltunk sorba, de még így is szar helyünk lett odabenn. Szóval hátrahagytuk Mutert és elkezdtünk furakodni. Tudom, bunkóság, de én 153 centi vagyok, Hugi jó, ha megvan 145, és ezek szinte mind 180-200 centis lovak voltak. Komolyan.
Az All Time Low nyitott, imádtam őket. Tekintve, hogy a dalaik óriási százalékát nem ismerem, nem tudom leírni hogy smint volt, de az tuti, hogy énekelték a Weightless-t és a Damned If I Do Ya, Damned If I Don't-ot, meg a két kedvencem tőlük: A Somewhere in Neverland-et és a Dear Maria Count Me In-t. Utóbbit legutoljára, és már azt hittem, nem is fogom azt hallani.
Voltak érdekes beszélgetéseik is, hülyézték a norvégokat <3333 és meg lett beszélve, hogy mindeni kanos. Meg hogy volt már rá prcedens, hogy valamelyikük fiúkkal táncolt és... (nem, ne vizualizáld, fúj, úrjézus, menj innen!)
Az egyik tűrhetőbb kép
És egy másik, ami elég jó lett
És még egy utolsó ^^
Mire az All Time Low lement, már elég közel voltunk, de olyan tömegnyomor volt, hogy az Oh Love-os pólóm (amit speciel a sorban vettem át, a pasipeople legnagyobb örömére) csutakos volt, ÉS ÉN NEM IZZADTAM.
Ekkor jött fel a második előzenekar, hogy surprise motherfucker, én azt hitem, csak All Time Low és Green Day lesz.
Őket valahogy túléltük és közben előrejutottunk a negyedik sor környékéig. Ami fél métert jelent a kordonhoz képest. Fél méter/négy=nem sok hely. Hugi alig kapott levegőt.
És akkor feljött Részeg Nyuszi és megkezdődött a mi kis edvencsörünk x)
Tehát, először 99 Revolutions. Harc az életbenmaradásért, lvl GD koncert.
Majd Know Your Enemy, ami alatt egyre hátrébb lögdöstek minket Hugival.
Ezt akkor lőttem. Igaz nem túl éles, de kurvára lögdöstek.
És egy Billie is. Meg egy icipici Jason fej.
Majd jött a Stay the Night és a Stop When the Red Lights Flash, és ahogy mondani szokták ekkor ütött be a szar. Hugi nem kapott rendesen levegőt, én meg kitaláltam, hogy bedőlök azzal az összes ötvenöt kilócskámmal a másik irányba, ő vesz egy nagy levegőt,oszt lesz ami lesz.
Lett is, egy norvég fiú benyomott egy vaddafak fejet és norvégül kezdett kérdezgetni. Nem tudom, mit kérdezett, de az lett a vége, hogy kompis-kompis és a tömeg rángat előre. Éreztem, jó vége nem lehet. Hugi jön mögöttem, szememben látja a rémületet (hátrafelé vonszoltak).
És a bal cipőm, a Dookies drága, elkezd lecsúszni.
Ordítom Huginak, hogy a cipő a cipő, aztán kinn állok (már amennyire) a kordon túl oldalán. Zokniban. Öt másodperc, tizenöt, húznak balra, (bevallom, talán nem volt rossz ötlet kiszedni engem abban az állapotban)
Kurvanagy ütés a tarkómon, itt a vég gondolom, majd a valami puffan, és rájövök, a szekjurititroll dobott tarkón a saját cipőmmel (!) Felhúzom, amennyire tudom, és felpillantok. Billie rámmosolyog. OMFG, tényleg itt halok meg.
Hugi megjelenik mellettem, és elvisznek minket.
Most néztem a youtube-on, egy vidi van akkortájról, és a szerint még a Know Your Enemy végén történt a dolog.
Amikor Mike-ot veszi egy pár pillanatra, ott vesznek ki egy kislányt. Na az Hugi. Szóval picit korábban volt.
A hangszóró alatt álló, nagyon ügyesen elhelyezett mentőnél öt nőnek is elordibálom, hogy nem tudok norvégul és jól vagyok. Ők semmit nem értenek, de adnak vizet (életemben nem ittam még meg fél litert egybe) füldugót és mosolyognak.
A képeket csak random dobálom ide, mert képtelen vagyok eldönteni, melyik mikor készült.
Mikor végre elengednek a kivetítő alatt tudunk csak megállni, de nem baj, ott legalább volt némi levegő. Tehát kábé ott kapcsolódtunk vissza, hogy I'll make you surrender.
Jött a Letterbomb (egyik kedvencem) majd Oh Love. Valamelyik (nem emlékszem a kettő közül melyik) előtt Billie beszélt egy kicsit a szeretet és az öröm erejéről (?) aminek felét se értettem, de nagyon bejött. És aztán a... szip-szip-szip
HOLIDAY! (az nemcsak hogy kedvenc GD dalaim egyike, hanem a kedvenc dalaim at all lista egyik dobogósa is)
Mike-ról amúgy több van, mert Billie-t szinte csak a kivetítőn láttuk :(
Majd Boulevard of Broken Dreams és Stray Heart. Mindkettőt nagyon szeretem. És a Stray Heart alatt kijött a mi oldalunkra, és halálkomolyan mondom, rámmosolygott. Még Hugi is ezt állítja, szóval valszeg nem haluztam.
És utána, legnagyobb örömömre és meglepetésemre, a Murder City! Bécsben hiányoltam a 21st Century Breakdownt (ott csak a Know Your Enemy volt) a kocsiban hiányoltam (az az egy CD itthon maradt) és erre eljátszák róla az egyik kedvencem. Tök boldog voltam.
Majd Waiting, aminek szintén nagyon örültem, merthogy a Warningról is csak a Minority volt Bécsben.
Na jó, ezen mondjuk látszik, hogy még közelről csináltam.
Utána Billie egy kicsit megint hergelte a tömeget, Old School Green Day fanokat keresett. Emeltem is a kezem, mert Dookie is the best album, meg minden az emberek meg hülyén néztek rám. Hát basszátok meg, nem azt kérdezte, hogy ki öreg GD fan, hanem hogy kiszereti a régi zenéjüket.
Anyway, jött a Burnout, majd Hitchin a Ride (az alatt Hugi végig a nykamban volt, hogy lásson is valamit) és a When I Come Around ami szerintem a kedvencem a Dookieról.
És aztán St. Jimmy, amin úgy bezsongtam, hogy sikítórohamot kaptam.
Aztán a Longview. Majd feldőltem, úgy jelentkeztem, hogy engem nézzen ki a tömegből, de aztán kijelentette, hogy basszusgitárost keres >< szóval így jártam.
Ez asszem a Letterbomb alatt készült
Utána Basket Case és She. Azok is nagyon bejöttek.
És itt jött a King For A Day, ami ugye a koncert végét helyezi kilátásba :(
Ami viszont utána volt, az nagyon meglepett. Minority helyett (amit vártam volna itt) az X-Kidet játszották. Azért a dalért teljesen odavagyok. Utána Minority, és lementek.
Majd persze visszajöttek, és a szoksásos American Idiot, Jesus Of Suburbia és Brutal Love. De addigra pár ribanc elment előlünk és ismét egész közel voltunk.
Tréről sajna csak kalapos-melltartós-kivetytős képem van
Hugi kedvence amúgy a Jesus Of Suburbia, én meg nem lőttem le neki előre a poént, és mikor meghallotta, teljesen odáig volt x) Megint fel akartam venni a nyakamba, de egy szekjuriti trollné meglátott, megismert és norvégul lebaszott, hogy tegyem le. Nem akartam balhézni, szóval letettem a gyereket.
Utána sokáig vártunk, míg eloszlott a tömeg. A színpadbontók bedobtak egy pár pengetőt, én pedig fulltotál rávetődtem az egyikre, de egy buzi norvég kézentaposott, felvette és a ribancának adta. Azt hiszitek a düh mondatja velem, hogy buzi meg ribanc? Hát a ruhájuk alapján (Bi is the new hetero póló és olyan ribancminiruha, hogy onnan lentről többet láttam, mint kellett volna) tényleg azok voltak.
Pedig Hugi szülinapjára oly tökéletes ajándék lett volna ><
Utána mentünk a kocsihoz, Muter már ott várt minket. Megpróbáltuk megkeresni a hotelt, amit kinéztünk, de nem találtuk, szóval mielőtt még jobban eltévedtünk, visszaverekedtünk az autópályára, ahol olyan 60 kilóméterre láttam egy hotelt jövet. Sok rossz pihenőben történő keresgélés és viszafordulás után meg is lett, kaptunk egy szobát és mentünk csicsikázni. Azt még fontosnak találom kijelenteni, hogy egész nap 5 darab csikenmeknágetszet és egy fél doboz sonkacsipszet ettem, ami valljuk be nem sok.
Másnap az All Time Lows pólómhoz és karperecemhez felvettem a GD-s pulcsim, cipőm és táskám, kicsit tűntem csak megszállottnak. A reggeli amúgy isteni volt, ilyen finom narancslevet még az életben nem ittam.
Utána visszemtnünk Osloba (mert miért ne) és sikeresen leparkoltunk a belvárosban, pont a városháza előtti téren.
Olyan másfél órát bóklásztunk.
Megnéztük a Parlamentet, a Palotát, igaz csak messziről és a Színházat. Meg, ami nekem a legjobban tetszett, egy igazi Ben&Jerry's fagyizót OwO
Ott mondjuk csak két olyan íz volt, ami itt nem kapható, de iszonyú szép hely volt, és kaptunk pólót is ^^
A kocsihoz visszafelé meg vettünk Mini-kólát (3,75 decis mini küláspalackban) és tök creepy volt, mert az enyémnek más, ilyen tök fura íze volt, mint a Hugiénak/a rendes kólának/.
És Hugi kiszúrt egy villanyoszlopon két plakátot a koncertről, amiket én, egész sikeresen, le is berheltem onnan.
Aztán jöttünk haza. Egy benzinkőton mondjuk még megálltunk, ott kaptam egy Share a Coke with... TOR kólát, meg halálcuki gyorsrament.
Itt Göteborgban meg megálltunk Backebolban, és kiderült, hogy a Media Marktból felszívódott az összes CD. Pedig szerintem nekik volt valamelyik régebbi ATL CD-jük.
Cserébe viszont kaptam amerikai csokit a Coopban.
Ja, és amúgy egész úton a Like this, for ever-t olvastam. Az a könyv annyira jó owo
Sokkal jobb, mint az előző kötet volt, bár az elsőt még mindig meg se közelíti.
Ja, amúgy ma megjött postán a Dexter 7. évadja, szóval azt és a 6.-at darálom, szóval egy ideig nem leszek. Szóval, ennyi voltam.
