Az alap, iskolai, svédnyelvtanuló programomhoz hozzátartozik egy ún. Studielärare vagy mi. Igazából nem hinném hogy jól írtam le, de megérdemel ennyit a svéd nyelv, a mai, 'Riekah' incidens után. Bár igaz, ami igaz, Sara nevét és Sarah-ra módosította a Márí (amiért harapnék is, de nem Sidle-ről van szó).
Szóval. Ez a tanár, aki tud magyarul, azért van, hogy elmagyarázza mi az ábra az iskolában tanulandó dolgok házatáján, meg hogy egy kis svédet is a nehéz fejünkbe verjen.
Az ő neve Enikő. Ó, igen, ez a név mintha egy angyal éneke lenne, akárhányszor meghallom. Azért kedveljük nagyon, mert nem az a szigorú fajta.
Ma is, (bejött anyánk, ez volt a baj) hárman lenyomtunk neki egy 1 óra 20 peces (!) stand-upot, Faterről. Benne volt minden, a kezdetektől, a számítógép használati képességein át, egészen a pedál incidensig. Na de arról majd valamikor máskor.
Ebben az a durva, hogy Hugival ketten, néha-néha Mutterrel kiegészítve, képesek vagyunk órákig pofázni, úgy, hogy szegény Enikő szakad a röhögéstől. Ami azt eredményezi, hogy mi is szakadunk.
El se merem gondolni mi lett volna velem/Hugival/Enikővel/Mutterral, ha a szoba tulajdonosa, Kaisu (vi láv jú!) visszajön ma. Szerintem Enikőt páros lábbal rúgták volna ki, mi meg... arra jobb nem is gondolni.
De, ezzel a mai nappal együtt, már majdnem két teljes hete sikerül célirányosan kerülnöm a svédtanulást. Ez szerintem teljesítmény. De holnap, elvileg, Gunilla is lesz. Sátánné... Én mondom, azért nem volt a héten, mert éppen meglátogatta a férjét a pokol érdekesebb köreiben.
