Mai napom jól kezdődött, a szokásosnál is jobban. A busz az orrunk előtt ment el, a hó esett és jeges szél fújt. Azt hozzá sem tenném, hogy képtelen voltam felvehetően kinéző MELEG ruhákat találni, szóval úgy néztem ki, mint a One Direction egy rosszabb napján... Kockás ing a faszom.

Na mindegy. Ez még, önmagában túlélhető lett volna. DE! Lent az Östránál a 69-es is elment az orrunk előtt (tuti a Náci-sofőrbácsi vezette!) és már kedztem érezni, hogy ez egy hosszú nap lesz.

A sulikapuban bekattant az, ami a lakás elhagyása óta zavart: nem volt nálam a kulcsom. 

No kulcs, no szekrénynyitás. Nem rakhatom be az óriási télikabátom, a laptoptöltőt és a kólám... Persze, in the other hand, a tankönyvek is odabent maradtak...

Annyi mázlim volt, hogy Hugi még alsós és alsóban mindenkinek free-folyosófogas jár, ahova az én kabátkám is odafért. Így azért könnyebb volt.

Slöjd. Szültem egy autótetőt ^^ Közben megint szétment az asztali dekopírfűrész, de nem baj, Anders megcsinálta ^^

SO. Az elején elvoltam a szendvicsemmel. Miz T adott egy nagyon misztérikus cetlit, rajta a két keresztnevemmel, személyiszámommal és egy kóddal. Meg mondott közben valamit a PRAO-ról is. (közben írtak a zsaruk, hogy szorri, no) Lehet, hogy rossz hozzáállás aaa-zni és bólogatni ha nem értem, hogy mifasz van...

Német... Előtte elvoltam SJ Bolton blogját olvasgattam. Mostmár kimondhatom, az író fanja vagyok, nem a könyvé.

Szóval német. Nem volt könyvem és Puta megint kurvult. Mondják a mondatot svédül fordítsuk németre. Cuki, hogy egy szót nem értettem a svéd félből... De azért le lettem hülyézve.

Az óra második fele meg elment azzal, hogy egy szempillát próbáltam kipiszkálni a jobb szemem belső sarkából. Feltűnés nélkül, ofkorz. Első padban, alapjáraton túlkönnyező szemekkel ez nem könnyű. A Puta legalább háromszor vágott olyan fejet, hogy látszott, azt hiszi ki akarom nyomni xDD

Kaja jött, de le se mentem az ebédlőbe, mert nem voltam kajás. Összeverődtünk Hugival és kerestünk egy radiátort, mert a szó legszorosabb értelmében vacogtam.

Utána svéd volt, helyettesítőtanárral. Természetesen, mint mindeggyik, ez is le-Margarétázott. Viszont mikor jött Maria, hogy elraboljon és erőszakkal svédet tanítson, elég bátor voltam, hogy elküldjem. Arról is szóltam neki, hogy Haneen beteg, mire kiderült, hogy nem az a hölgy, csak baszott bemenni a korábbi három órájára. (közben eszembejutott, hogy kettő nem közös, a harmadik alatt meg studiehandlédningje van, de ez nem változtat semmit azon, hogy ez akkor nagyon felkúrt agyilag)

Elvoltam, végigolvastam az érdekes kis szövegeket Swiftről és Dafoe-ról. Aztán órafelénéllévő pisiszünet alatt véletlen rájöttem, hogy a Green Daynek van egy kiadatlan albuma, és hogy másik néven kiadták valszeg azt. És hogy tagadják. De láttam a képeket, ők azok.

Nem mellesleg, az is kiderült, hogy a Walk Away, (ami mindig azt az érzést keltette bennem, hogy kibaszottjó, de nem ide illik) valójában a 2002-es albumhoz lett volna... Durva. Egyszerűen csak durva.

Utána szünetben ültem a padon és a világ legbetegebb dolga történt. Ülök, elvagyok, szemben velem másik padon Matilda és Rokken. Haneen megjelenik, és kibetűzi - mert nehezen megy szegény kicsi lelkemnek az olvasás - hogy G-R-Í-N D-É-J és kijelenti, szó szerint, és halálkomolyan szószerint, hogy "They're sucks!" hát köpni nyelni nem tudtam. Mielőtt még megjegyezhettem volna, hogy nem hiszem, hogy hallotta egy dalukat is (és azt sem hiszem, hogy tudja, hogy azt tanulja elzongorálni zenén) Matilda felkiáltott, hogy "Fuck you!". Erre még cicuska szívta fel magát, hogy miezmán. Mondom "She's right" igaz csak halkan, meg sem hallotta, bár ennek ahhoz is köze van, hogy közbe berakott a cukker kis fehér iPhone-ján egy Justin Bieber számot. Hangosan, mert biztos mind kíváncsiak vagyunk rá.

Amúgy, most realizáltam, hogy egy olyan világban, ahol értenénk egymás nyelvét, Matilda a barátom lenne. Scary.

Aztán jött Sophie - tünemény volt, ahogy ledöbbent, mikor kértem egy kölcsönmatekkönyvet, mondván "Du aldrig har lånat en!" - és megkezdődött az oktatás. Haneen erőszakkal vissza lett ültetve mellém - :CCC - és teljesen padlórabaszta, hogy én már az ilyen témazáró feladatoknál járok a fejezetben, amit alig kezdtünk el egy hónapja. Hát igen. Ez egy kicsit szomorú. Még szomorúbb, hogy a felénél se járt .__.

És ekkor végre már csak torna maradt, amiről le is léptem. Nem volt ruhám, és nem éreztem az egyik vállam, szóval úgyse tudtam volna sokmindent csinálni.

Itthon aztán elvoltam, Muterrel beszélgettünk mindenről a csirketenyésztéstől Hitlerig - igen, nálunk össze lehet kötni a kettőt egyszerű asszociáció utján - és rájöttem, hogy kell SJ Bolton összes könyve. 

A Blood Harvest, mert megtudjuk belőle Evi és Harry sztoriját. Mondanám, hogy elősztori, de az pontosabb, hogy a Dead Scaredben visszahozta a karaktereket.

A Sacrifice, mert abban keról elő kicsi Tulkom - tudom, tudom, Tulloch, de ez annyira epic, hogy az már kihagyhatatlan - és mert elviekben van benne szexjelenet, pontosabban lett volna benne de kivágták, pont mint a világ legepikebb borzsztoriját.

Az Awakening pedig nemes egyszerűséggel, mert ez az egyetlen olyan korábbi könyve, aminek az alapsztorija is megfogott. I <3 Snakes ^_^

Más kérdés, hogy mikor lesz időm elolvasni őket. Hiszen, ottvan oldalt a kis Bücherregal, ami azon van azt el fogom olvasni (ami megvan, de nem fogom azt oda sem írtam) kivéve talán a Rowling könyvet. És ezek mellé jön az új Dan Brown regény, az Inferno, és az új Bolton könyv, a Like this, for ever. Reichs a nyár végén fog valszeg kiadni valamit - és az ő könyvenek még így is csak a felét olvastam ám! - és Kerley duplakiadással készül az őszre. És még ott is hiányzik egy pár kötet.

Ami azt jelenti, hogy Bücherregal jelenlegi tartalma + 2 ami már tuti + 3 ami valószínű + 5 hiányzó Reichs könyv + 1 pletykált, szintén idei Reichs könyv + 5 hiányzó Kerley könyv. Az annyi mint, 15+2+3+5+1+5... 31. És ha a Dexter könyvek jók, az még hat, ha Gerritsen van olyan jó, mint amit dícser, az újabb kilenc. Tudom, hogy ez hülyén hangzik, számolgatni, hogy kitől mennyi, meg hogy meggyőződésesen hinni, hogy mindent meg fogom tudni szerezni, de akkoris...

Azt pedig elképzelni sem tudom, hogy hová fogom rakni őket. Ez a kupac-a-földön megoldás nem a legtutibb. 

Nem mintha azt tudnám, olvasni mikor lesz időm... Nyáriszünet, kanske?

Amúgy, heti agyfaszcsim, hogy még mindig nem találok se angol, se magyar feliratot, ami jó lenne a Mentalistámra. Már újra is töltöttem, de mind csúszik a főcím után. Funny. Majd megoldom. Nem mintha nem érteném csak füllel, de így könnyebb én meg lusta vagyok, mint az köztudott.

Day seventeen: Most dramatic scene

Ez könnyű! Fogjuk a drámainak szánt jelneteket, kivesszük, amelyikben Gillian sír, kivesszük, amelyikben más szerepel mint ő vagy Dave, kihúzzuk a Monster of the Week epizódok jeleneteit, levonjuk azokat, ahol romantikus akármi baszódik el, és egyetlenegy marad. Na jó, kettő, de nem nehéz dönteni. Az első a Pusher zárójelnete. Hogy ne spoilerkedjek, aki látja az érteni fogja, aki nem az nem. "Mulder no. - Mulder yes! *rapeface* - MULDER NO!" Sőt, ehhez kapcsolódik még a Kitsunegari vége is, bár az ugyebár technikailag külön jelenet, nem hiszem, hogy értelmes lenne itt külön számbavenni.

A másik az, amikor a Requiemben [spoleralert!] elviszik Muldert. Ahogy Scullyék rájönnek, miközben Skinner nézi, ahogy megtörténik, aztán ahogy Scully a Gunmen közé ájul... egyszerűen túlizgi. Egyszerre rossz és jó, ahogy túlírták a jelenetet. Szeretem, na >.< [spoleralertsover]