Szóval, ez most így eszébejutott Huginak, és elmesélte a világ legeslegzseniálisabb válaszát is hozzá.

Egyszer, mikor Pesten laktunk, kimentünk a vidámparkba. Tehát ez elviekbek 2011 nyara. Nem mintha számítana, csak ezt a tényt sem szeretném elfelejteni.

Összeálltunk szépen, Fater, Hugi meg én. Azt tudni kell, hogy én az ilyen pörgő-forgó-repülő-zuhanó játékokat imádom a világon a legjobban. Meg a hullámvasútat.

Na de Hugi... Őt egyrészt nem feltétlen engednék fel - alig van 150 centi magas - és fosik is tőlük mint állat. Szóval úgy nézett ki a dolog, hogy megvettük a jegyeket, és ők ketten körbe-körbe kísértek, meg felültek a János vitézes kisvasútra. És a lovas körhintára. Meg a dodzsemre. Meg Hugi egyszer feljött velem a hullámvasútra és majdnem bele is halt a félelembe.

Na és volt ott egy ilyen kibebaszottmagas, össze-vissza pörgő-forgó valami. Szivárványthányva felültem. 

És míg ott vártam a többi emberre, kitaláltam, hogy milyen vicces lenne úgy tenni, mint aki rosszul van. Szóval becsuktam a szemem és teljesen elengedtem magam. Igaz, meg is bántam, mert az egyik nadrágzsebemben maradt apró örök életre belenyomódott a combomba, de mindegy.

Na ez magában nem is lett volna vicces. De amit eddig nem tudtam, az Hugi reakciója volt.

Aszondja:

- Apu, apu! Nézd már a Rékát!

*pipázik*

- De apu, apu nézd már! Nem is kapaszkodik!

*pipázik*

- De figyeljmár! Tuti baja van!

*pipázik*

- Apppuuuuuuuuuu! Nézd a Rékáááááááát!

- Mi van?

- A Réka!

*pipázik*

- Apu, látod?

*pipázik*

*sírógörcsszélén*

- Nézd már a nővéred!

- Szerintem baja van apu!

*meredtenbámul*

*sírnikezd*

- Ha baja lenne, sikítana.

És igen, ennek az embernek engedéje van, hogy praktizáljon, emberek! Szomorú, nem? Csoda, hogy nem vett el minket a gyámügy kissebb korunkban ._.