Szóval. Mai nap is jól kezdődött. Csak nyócnegyvenre kellett bemenni, mert dogát írtunk. Hát én bementem nyolcra, és a fenaradó időben puskát írtam meg magoltam. Természetes, hogy a puskában nem szereplő dolgokat kérdezték, azzal meg, hogy az A vitamin a karotin haverja meg is baszhattam magam. Cecilia mondjuk rendes volt, egy csomó feladatban segített nekem. Rendesebb lett volna, ha főzésből oszályoz le főzéstan órán, nem vitaminokból, dehát, semmi sem tökéletes.
Aztán torna. Egész jó volt, ki voltak rakva a tornaszerek és lehetett ugrálni, bukfencezni, fejenállni, minden :D Lógtam gyűrűből, csináltam Lótuszülésben hátrabukfencet, és próbálta kötelet is mászni. Nem mintha azt tudnék, de mindig is szerettem volna tudni.
Aztán matek. Sophie rátapintott a gyengémre: a törtekhez kajak hülye vagyok. Nagyon hülye. Szóval a kilencedikes törtanyag asszem fel fog tartani addig, míg beér az osztály.
Kaja. Szar mint mindig.
És utána jött az angol. Ide vonatkozik a cím. Az óra első harminc percében minden fasza volt. Aztán, neki kellett állni írni. Mikor is, a Puta bejelentette, hogy annak ellenére, amit múlkor mondott, az nem jó, amit a múlt órán/közben írtunk - csak 4200 szó, csak 4200 - és írjunk mindent újra. És írjunk kézzel papírra, mert neki szegénykének nem lesz ideje kinyomtatni a szünet előtt... Hát oda ne rohanjak.
Mondom, tanárnő, én már- Nem, nem akarom hallani. De nekem- Nem, nem izgat. Úgyse fogod tudni elolvasni. Már miért nem. Diszgráfiás vagyok. Írj szépen.
írjak szépen. ÍRJAK SZÉPEN. ÍRJAK SZÉPEN A JÓ KURVA ÉLETBE IS!
Te meg baszoggyá ketté. Cserébe írtam valami szart olvashatatlanul, és félig németül, mert miért ne. Amúgy megpróbálom befejezni a másik sztorit, kinyomtatni és beadni neki csütörtökön.
Nem mellesleg az óra elején érdekes felfedezést tettem. A kis drága pont úgy ejti ki az angol "does"-t mint a német "das"-t. Ez több, mint szomorú.
Utána NO volt, hídépítést tanultunk. Remélem, hogy az ehhez a témakörhöz tartozó miniproject tésztahíd lesz: abban mi magyarok nagy spílerek vagyunk :D
Aztán végre jöhettem haza, és aludhattam egy kicsit. Szóval most jóllakva és újult erővel vethetem magam bele az írás örömeibe ^.^
Day twenty-three: An episode that you hate but everybody loves
Igen, összekevertem. Ez lett volna a tegnapi és az a mai. Na mindegy.
Amúgy egyszerű, mint az egyszeregy: az all things. Értem én, hogy minden kis shipper szereti azt hinni, hogy, ahogy Gillian is mondta, abban a kétes jelenetben lefeküdtek egymással, de engem ez kurvára nem izgat.
Ellene szól:
1. David alig szerepel benne. S mivel ez az "utolsó" igazi tíz rész egyike, szerintem neki is járt volna rendes képernyőidő.
2. Gillian túl sokat szerepel benne. Igen, szeretem Gillt, nagyon is, de azért mégsem ekkora mennyiségben.
3. Scully szomorú. Ezzel nem lenne nagy bajom, de Gilliannek rémesen áll a sírás.
4. Az a dal. A világ egyik legrosszabb zenéje a Baywatch Nights 2. évadjának meg a Charmed teljes sorozatnak a főcímdalai mellett, de azokat legalább sikerült megszeretnem.
5. El van szarva a tanulság. A csóri semmit sem okul abból, amit Scully elmond neki.
6. Nincs benne X-Akta. Tudom, hogy Scully meg a nő annak van tervezve, de nem igazán igazi, Muldert és a gabonaköreit meg durván hanyagolták.
7. Gillian durván elszarta. Mindegyik karakter, akit szerepeltetett kivetkőzött önmagából, a rész pedig igazából egy Never Again-again volt...
És 8. Ez a Scully és az orvosegyetemi tanára dolog olyan leírhatatlanul emlékeztet apám és anyám esetére - azt leszámítva, hogy ők együttmaradtak - hogy képtelen voltam a faszi túlélésének szurkolni. Pedig komolyan akartam.
És ami mellette:
1. Van egy kis esély, hogy Mulder és Scully enytyem-penytyemezett benne. Ami persze egy csomó más részben is ott van (Pilot, Gender Bender, Ice, satöbbi). Mondjuk igaz, hogy ezek után ezidőtájt esik Scully teherbe, de azt még mindig nagyon nehezen hiszem, hogy egy akkora faszfej, mint Mulder (rémlik, mikor ZSEBREVÁGTA Scully lefagyasztott petéit?) teherbe tudna baszni akárkit is, nemhogy egy meddő Scullyt x)
Szóval igen, az all things az.
