Mai nap facán kezdődött, hetek óta először éreztem még a végtagjaim, mire megérkeztem a suliba.
Első óra Slöjd. Ejdenemszeretem! Viszont befejeztem a kis fakocsikám, és minden mélyebb indíttatás nélkül Sanyi-Racer névre kereszteltem. Az óra alatt egy és háromésfél tizennyolcad alkalommal hallgattam végig a 21st Century Breakdownt. Az az album annyira leírhatatlanul jó, hogy... hogy... hogy... azt már le se tudom írni ^^"
SO. Óra alatt megpróbáltam leszedni az új Revolution-t (végrevégrevégrelement) de csak nem jött össze. Mostanra mondjuk már lent van, de csak holnap fogom megnézni asszem. Közben amőgy Miz T magyarázott a francia Forradalomról... Ennyi barmot .___. Mármint, szerintem sokkal kevésbé véresen is meg lehetett volna oldani...
Majd német. Elég szar volt, mint mindig, de én nem adom fel *^* Az durva volt, hogy az óra végén el kellett küldeni a Putának amit írtunk, és nekem visszaszólt, hogy nem kapta meg. Közben mutatta a rendszer, hogy már le os töltötte a fájlt, csak persze ezt ő nem tudta -.- Elküldtem újra, erre lebaszott, hogy "Nem küldtél képet"
Szóval, csak hogy tisztázzuk, értékelhetetlen a harmadjára is átírt német levelem, mert nem küldtem vele képet Göteborg becses kis városáról?
Hijo de la puta.
Szerencsére kicsöngettek.
Ebédszünetben káromkodtam meg megmutattam Huginak Sanyi-Racert. El is kérte a kis drága, neki is adtam.
Kaja után svéd. Óra első felére sikerült az osztállyal maradnom, káromra. Most kaptuk a világ legszarabb feladatát: írja magadról egy könyvet. Nem mintha nem tudnék ódákat zengeni arról, hogy hogy tettem igazságot az óvódai homokozóban és hogy hogy mentettem meg három kóbormacskát is, de nem hiszem, hogy erre kíváncsiak. Vagy hogy ezt el tudom mondani svédül...
Na mindegy, van még egy hónapom kitalálni mi legyen.
Utána matek. Nem volt semmi érdekes, azon túl, hogy kiderült, a törtekhez végérvényesen hülye vagyok. Rossz érzés, hogy eddigi életemben mindent értettem matekból, de ezt csak nem. Utálom az ismeretlen törteket.
Aztán leléptem torna elől.
Itthon nekiálltam, hogy tovább olvassam a Dexter könyvet, de továbbra is szar. Pontosabban nem szar, cska kibaszottul nem tetszik.
Mellesleg, megjött végre a The Broken Souls. Az a harmadik Carson könyv, a negyedik, amit olvani fogok. Annyira nehéz nem abbahagyni a Dexteres szart és nekiállni ennek a kis szépségnek míg meg nem jelenik Lacey. De őgy vagyok vele, hogy ha elolvastam az XO és a The Executionert, annak ellenére, hogy azok NAGYON szarok, sokkal szarabbak, mint ez a Dex könyv (azért mondom, hogy ez, mert feltételezem, hogy a színvonal tovább hullana ha folytatnám) akkor ezt is kibírom. Főleg, hogy csak 275 oldal (mikor olvastam legutóbb 300 oldalnál rövidebb könyvet? Tavaly? Tavalyelőtt?) és már a felén túl vagyok. Be tudom fejezni! És akkor kijelenthetem, hogy Igen, én megpróbáltam!
Amúgy nem ez, amit Carsszal kapcsolatban írni akartam, hanem az, amit elolvastam, mikor belenéztem. Hátbaszki, a kurva anyját Carlak. (Clair, de valamiért mindig lekarlozom x) ) Miért kell ilyen pedofilnak lennie? Miért?
Mondjuk igaz, hogy Carl tiltakozott, szóval Cars a hülye, de rá képtelen vagyok haragudni. Amúgy tudom, hogy ti ennek a nyolcadát se értitek, de azért leírom, mert érzem, hogy mire befejezem azt a könyvet, meg fogom kedvelni a kis putát, mint Vittoriát anno...
És amúgy, az, hogy ma van 27-e három dolgot jelent: 1, lement a Revolution (pont most kezd rámhajnalodni, hogy igazából 25-én este volt, nem 26-án) 2, fizunap van és 3, már csak 15 nap és megjelenik Angliában az őj Lacey könyv. És akkor már nem sok idő és itt is kapható lesz ^.^
Amúgy miután alukáltam egy-két órácskát a délután, Muterrel elmentünk bevásárolni. Kaptam mogyisdrazsét, ami a világ egyik legjobb dolga. Nem is értem, hogy hogy utálhattam majdnem 14 évig...
És hazafelé jövet betávadott egy csöves. Pontosabban részeg, de az nem zárja ki, hogy csövi is lenne. Szegénykém a 18-19-es busz megállóját kereste, RAJTAM. Mellesleg, én asszem, hogy azok a buszok nem is léteznek. Kommunikálni nem igazán tudtam vele, mivelhogy svédül nem tudok, de használtam Fater, köszönj-szépen-és-mosolyogj-kedvesen megoldását, és bejött. Persze lehet, hogy segített a magabiztosság, amit azzal építettem ki, hogy Fatert kiskoromban minden második-harmadik nap elkísértem a kocsmahivatalba, és ilyen alakok közt ittam a baracklevem, drukkoltam a Lokinak és még csocsózni is ilyen arcok tanítottak.
Kinézni amúgy kajak úgy nézett ki a csávó mint Hugh Grant, nem is volt sokkal öregebb, csak világos volt a haja. És elkezdte nekünk bizonygatni angolul, hogy mi igenis oroszul beszélünk :D Meglepően jó volt az angolja.
Szarul esett, hogy nem tudtam neki megmondani, merre menjen... Minden második mondata az volt, hogy ő csak haza szeretne menni, és segítsünk neki. Olyan volt, mintha biztos lenne benne, hogy tudjuk, merre kell mennie, de nem mondanánk meg. Baszki, bár nálam lett volna a telóm, hogy megguglizzam a buszt.
Day twenty-four: Favorite mytharc or reoccuring storyline
Well... Nem igazán van ilyenem. A Mytharc kúr agyilag, mert nekem már egy kicsit elszállt, visszatérő szörny meg három van csak. Tooms, Modell és Pfaster. Tooms a liver-eating-mutant (Squeeze&Tooms) :D Modell a Pusher (Pusher&Kitsunegari) Pfaster pedig a Carter eredeti nekrofiljából háziasított hajfetishiszta (Irresistable&Orison)
Nehéz döntés, de Toomst jelölöm, két okból: egyrészt, a másik kettő valahogy nagyobb lelki trauma volt Muldernek és Scullynak, én meg nem szeretem, ha ők fosnak, másrészt a Toomsban van a jegestea jelenet :D
De a másik kettő is kurvajó, a Pusher tele van poénokkal, a Kitsunegari megtanított egy igazi japán szóra, a "Száraz vagy normál?"-on meg még mindig röhögök :DD
Amúúúúúúúúgy... Imádom Emmut :DD
