Szóval igen. Ezzel szembesültem, az indián sztájl pólómban, szakadtfarmeromban, meg az orrom hegyéig érő frufrummal. Másrészt, menő posztcím, nem?
Mindegy. Reggel kelés volt - mily kibaszott meglepő - és valahonnan szerváltam egy szendvicset is, reggelire, a szokásos kis ebédem mellé. Persze a buszmegállóba szarrá ázott - esett, mint a... erre nem tudok szép hasonlatot - és a 17-es is az orrunk elútt ment el, szóval sétáltunk az Östráig.
Pont nyolcra értünk be, de én csak nyolc húsz körül kezdek, szerencsére. NO volt az első, megtudtam, hogy képes vagyok végtelen mennyiségű felesleges évszámot fejben tartani, és hogy az orosz keresztnevek megjegyzéséhezm is van némi érzékem.
Igen amúgy, a prezentációkat olvasták fel, az irritáló kérdésekkel a végén. Szerencsére sikerült magam kimentenem óráról, hogy mehessek Enikőhöz. Ja, amúgy ha már emlegetem, nem tudom, mindenkinek tiszta-e, de ő egy ilyen fordíó-tanár-mifasz, meg még rendes is. Osztan ottan klubbozunk mink a tözsvírrel.
Enikő késett, én meg levettem a bal cipőmet, és elkezdtem kiboncolni a hátsó merevítő gumimifaszt - aki ismeri egy Coneverse anatómiáját előnyben - merthogy szétment, és piszkálta a sarkam. Ez alatt az érdekfeszítő munka alatt beszélgettem Hugival az Interjú a vámpírral-ról, de erről majd még mesélek.
Enikőnél nem sok semmit csináltunk, inkább csak beszélgettünk, és én egy Kaisu-tól elkobzott ollóval tovább szexualizáltam a cipőm sarkát. A végén amúgy itthon tudtam csak szépen befejezni, merthogy az egyik helyre élesebb, kisebb penge kellett volna, de szerencsére a bicskám pont tökéletes volt. Amúgy tudom, érdekfeszítő, de mivel a cipőim - főleg, hogy pont ez az abszolút kedvencem - emberekként kezelem, egy kibaszott sebész vagyok!
Utána meg egy kicsit üldögétünk a folyósón, és a falra írt rózsaszín Justin Timberlake felíratban lehúztuk a Timberlake-et és felé írtuk, hogy Bieber <3 <3
Aztán egy másik színnel, és kézírással lehúztuk azt is, és átírtuk One Direction 1D <3 <3
Mindeközben arról tárgyaltunk, hogy milyen szarok és mennyire utáljuk őket.
Igen, valóban betegek vagyunk, nem kell modani.
Szóval utána angol volt, ahol be kellett fejezni a sztorit, hogy mi lett, mikor az iskolás csoport hajója felborult. Jöttek a válaszok, hogy Lizzy megfulladt, a fiúk megfulladtak, a tanár megfulladt, mindenki megfulladt, én meg hatásvadész módon előadtam a saját elméletem David Házelnuffról - tudom, hogy rossz a Hasselhoff fonetikusom, de mifelénk mindenki így hívja :DD - scary, hogy még a Skarabeusz nevére is emlékeztem (az a mentőhajójuk) és a Puta feje priceless volt.
Aztán az óra felén bejött Miz T, Sophie, meg a cuki slöjdtanárnéni, aki selypít és elénekelték neki a Happy Birthday-t .____. azt hiszem, egy életre tönkrement a hallásom, süket is lennék, ha nem lett volna fél fülemben fülhallgató...
Ja, mindegy, most már süket vagyok, ugyanis teát öntöttem a gépre és ahogy letöröltem, elindítottam a random lejátszást iTunes-ban. Spice Girls: Time Goes By...
Utána matek, elvoltam, egy feladat, két és fél perc fanfic munkamenettel dolgoztam. Ha az elmúlt két óra felét nem baszom el ilyen faszságokra, már egy teljes kibaszott fejezettel lehagytam volna őket... Tehát ők elviekben kedden írják a dogát, amit én már megírtam egy hete asszem...
Majd rajz. Helyettesítő tanár és másik terem. Alig találatm oda. A faszfej meg megint beolvasta a második nevem... Nem tudom, miért gondolta Muter, hogy a Margaréta bármivel jobb, mint a Margit... Úgy értem, kurvafer, hogy én Réka Margaréta vagyok, neveket jobban nem utálok, Hugi meg kapja az ékezetmentes és szép neveket... Hát igen, love ya mum ._.
Aztán jöttem haza és kábé összeszartam magam, ahogy bejöttem a szobába. Hugi egy késsel ült az ágyon, ilyen teljesen fehér, arcot formáló maszkban... Kiderült, Anna Lena adta neki különrajzon, áldom érte a nevét is...
Utána együtt, ki maszkban, ki maszk nélkül, megnéztük az Interjú a Vámpírralt. Én kábé a felétől láttam anno, és azóta is fóbiásan félek kicsit tartok Tom Cruise-tól, de azt el kell hogy ismerjem, Brad Pitt még mindig elég jól néz ki. Így másodjára találtam mondjuk benne logikai bakit, meg napvilágnál nem is volt olyan szar, fosatós, de Hugi kábé kétszer felvisított.
Mondjuk a film olyan nyegvenöt percig verekedtünk az ágyamon, mert ki akartam szívni a vérét, ő meg nem hagyta. Igen, tudom.
Aztán most néztem két Dextert.
És utána olvastam...
I know. I just can't quite fucking believe it... It can't be, I mean?
...
Akinek ez nagyon lebaszta a kedvét, annak itt van egy kis meglepi, hogy érezzétek, van rosszabb... Gáz, ha a legelső hangból felismertem?
No, actually, I kinda love(d) this shit.
