Mert fanficezni jó!
Reggel Hugival a buszon a magyar nyelvtan csudálatosságait elmeztük, és azon gondolkodtunk, hogy valóban sikerült-e létrehoznom egy alanyát nélkülöző mondatot, or just our minds are playing tricks on us?
El nem sikerült dönteni, de sikeresen elkéstem. Szerencsére ma slöjd volt az első és sikerült becsusszanom a többiekkel, akik kijöttek a szekrényekhez, mintha mindig is velük lettem volna. A fésüm egyik foga persze megint kitört, szóval jött fésű No. 3. Egyszer majdcsak meglesz...
Utána SO, amin azon töprengtem, hogy tudnék feltűnésmentesen olvasni az első padban a tanári asztallal szemben. Utána ráeszméltem, hogy Miz T mámorító hangja helyett van nekem Billie Joe-m és az óra maradéka homályba is burkolózik számomra. Ja, meg rájöttem, hogy fejlődő ország vagyunk. Jó tudni.
Nagyszünet, amit elfanficeztem majd német. Puta elültette mellőlem Ludvigot - bezzeg engem otthagyott az első padban - és az igéket se kérdezte ki, pedig hajnalig magoltam... Cserébe szabotáltam és minden kérdésére azt válaszoltam, hogy Ich weiße das nicht. Így utólag belegondolva "Je ne sais quoi"-t kellett volna mondanom, azt már megtiltotta, hogy angolul vagy magyarul beszéljek, de franciát még nem zárta ki...
Kaja. Nem volt szendvicsem szóval lemerészkedtem az ebédlőbe. Ilyen finya krumplitallérkák voltak lingonlekvárral ^_^ Aztat nagyon szeretem. És tök fura volt, mert az egyik csoport csaj - Russl, Russel, Jessica és Whatsername - odahívott enni... Még csak nem is az osztálytársaim... Megszeppenve benyomtam amim volt, aztán már jöttem is, mert kezdődött svéd.
Egész órán egy fejezetet szültem a Boken om mig-be, egész jól megy a magamról írás, ahhoz képest, hogy eddig semmi olyat nem árultam el, amit ne lehetne rólam ránézésre megmondani ^_^ Remélem, sikerül megtartanom ezt a szép kis anonimitást.
Végül matek. Hamarabb kiengedtek svédről, mert matekon dogát írtunk. Illetve, írtak, mert én már két hete megírtam xD Szóval ők azzal szórakoztak, én meg a frekvensek és kördiagrammok medencéjében lubickoltam. Egy fejezet simán megvolt, pedig az óra nagyrészén csak fanficeztem :D
Aztán kábé az utolsó pillanatban szurtam ki a következő feladatot. Képen egy kördiagramm, egyötöde zöld, négyötöde piros. "Sven: Ennek a 20 százaléke zöld! Abdul: Nem is, mert az egyötöde!"
Hát aláírtam, hogy I don't wanna live on this planet anymore és akkor kicsöngettek. Illetve Sophie szólt, hogy lehet menni, de az ugyanaz.
Összeszedtem a cuccom, és eljöttem torna előtt. Tudom, tudom, lógós vagyok.
Anywhoo. Az iskolakapuban jöttem rá, hogy elég durván esik, rajtam meg a brand-new tornacipőm van, amit kitaposás céljából vettem csak fel, és aminek lélegző anyagán reggel keresztülfújt a szél. Szóval igen, átáztam a megállóig. Mégis, ha azt hallgatom és éneklem a fejemben teljes átéléssel, hogy "Gloria... send out your message of/the light that shadows in the nights/Gloria... where's your undying love?/Tell me the story of your life!" Sokkal elviselhetőbb a dolog.
Persze az Östránál orrom előtt ment el a busz, és az esőben nem volt kedvem a dombról lefelé özönlő sárlavinában feltotyogni, szóval inkább megvártam a következőt. A megálló fülkéje előtt, az esőben, mert olyan jól esett ottállni. Nem vagyok komplett.
Itthon sajnos nem várt cipellő, pedig minden második agyilag szabad percemben azon fantáziáltam, hogy majd holnap mindenkinek megmutatom. De tudom, hogy már nemsokára itt lesz. Csak egy pár nap... *-*
Vaccsoltam két X-Aktákat. Ez a Doggett közel sem egy Mulder *sóhaj* I miss him so effing much ._.
Ja, amúgy holnap durva nap lesz. Megyünk valahová, nem tudom mikor, hová, melyik busszal és miért. És ha akkor mennek, mikor nekem stüdiehandlédningem van, akkor baszhatom ^^" Plusz, asszem, holnap írjuk a nacsonellát angolból, csak az a gáz, hogy elvileg Miz T aszondta, hogy elmarad az angol. Szóval it's gonna be fun :D
