Szóval. Ma felkeltem, kajciztam, onnantól meg Izumival ment Skype, és aztán megmondtam vityának a tutit.
Kész. Elegem van.
Hugi tök rendes, kérdi, bajom van-e.
Műröhögök, mondom hogy nem, aztán odahajolok a géphez, hogy közelebbről vizsgáljam meg a korrektúrázott fanficem egy ő-betűjét.
Erre Hugi azt mondja: Imádlak! Egyik pillanatban röhögsz, azt hiszem bőgni fogsz, aztán mondod, hogy nem, nics bajod, tök komolyan, aztán előrehajolsz és azt hiszem, összetörsz, de a végén mindig rájövök, hogy igazából szarsz a dologra. Mélyen. Olyan szinten, hogy azt már szavakba sem tudom önteni.
És ez a baj; Vitya elérte, hogy nemcsakhogy szarok rá, még idegesít is. Jobban, mint betoncicc, jobban mint IHappyGirlI.
Mellesleg tök poén volt Izumival Skypeolni. Egyszer beakadt a gépem kamerája, és kilenc percig néztük vinnyogva, ahogy ici-pici-Réku ott mutogat, egy tiszta Overly Attached Girlfriend fejjel. Kurvaepik volt xDDD
Ja, és vitya, ha ezt olvasod, azért írtam kisbetűvel a neved, mert szarok rá, mint minden névre, ez nem sért személyiségi jogokat, és még ha tenné is, leszarom. Elegem van a hisztijeidből.
A cím amúgy arra vonatkozik, hogy szoknyásruha volt rajtam. Komolyan úgy éreztem magam, mintha nagy betűkkel a homlokomra lenne írva, hogy Whore.
Most amúgy egy kis statisztikán dolgozok, mert tőlságosan is ráérek. Majd talán fenn lesz holnap.
Ja, meg kijavítom a fejezetet és elküldöm Emmának. Remélem tetszeni fog neki, és nem kap szívrohamot a 4-5 erekció-említésen (ami nagyon unlikely tőlem, sose szoktam ilyesmit írni). Megjegyzem, eddig unalmas volt az életem és a sztoriaim is azok voltak. sőt, a sztoriaim most is azok.
