Elvagyok köszönöm.
Mióta realizáltam, hogy way too kevés vagyok Molly nadrágjának kiszabásához és megvarrásához, és sikerült egy olyan anyagot választanom, ami napfényben kanapéhuzatnak néz ki, azóta nem igazán dolgoztam a CPken. Helyette nekiálltam ilyen legminibb összevasalósgyöngyökből csinálni mindenfélét, mert ugyebár enyém az egész nyár. Van már minden, GameBoy, Floppy, magnókazetta, meg persze Domo és kispingvin.
Ma meg egésznap egy óriási projekten dolgoztam, amit A, megtükröztem, B, kétszer összeborítottam C, nem fér ki D, elfogyott hozzá az egyik szín. Nem baj. Tegnap meg vállamra esett a forró vasaló, szintén ennek köszönhetően. Olyan mostmár, mint Deané.
Ma meg, ülök rakom a gyöngyöket, ajtó nyikorog. Basszameg szellem, ja nyitvavan az erkélyajtó, akkor szellő. Nyikorog, nyikorog csak nyikorog, megyek becsukom.
Megérintem, tényleg csak megérintem a kilincset, az elpattan én meg ijedtemben befejelem az ajtót. Tizenöt percig dörömböltünk, mire Muter kiegedett xDD
Aztán persze elküldtem a félkész szépségem képe helyett egy tál lekváros palacsinta képét Lexának, hogy mutatok valami szépet. Olyan húsz percig képes voltam ezen röhögni, és tudom, hogy ez mily szomorú.
Nade, emiatt nem írnék posztot.
Ellenben emiatt már igen:
Megyek az osloi Green Day koncertre!
Hugi, Muter és én szóval ott leszünk, már ha nem tévedünk el... Jegyek megvannak, kocsi megtankolva, és már csak nyolc nap *—*
Plusz megjött a pólós űrlap. Nemsoká meglesz a teljesen saját Veronica Mars matricaszettem és a három pólóm. California Noir, Blinds, és a California Noir mégegyszer, XXLben, pizsamának ^_^
Az élet szép, és boldog és.... öljetek meg, rámírt a Blanka -__-
