Avagy mit pötyögök otthon Szövegszerkesztőbe, ha nincs net.
Day One.
Vasárnap
Reggel szerváltam Starbucksos kávét, de nem ettem semmit, szóval olyan délután háromig iszonyatpocsékan voltam.
Hugi meglepően fosott a repüléstől, olyan hülyeségeket kellett, hogy mondjak, hogy megnyugtassam, hogy azokat poén szinten fel nem vállalnám xD
Amúgy annak ellenére, hogy négy könyv volt a feladottpoggyászba, nekem halálmuszáj volt vetetnem mégegyet a reptériboltban, mert ilyen nélkül élni nem lehet. Egy ex-x-files screenwriter pasi ír krimit, egy irritáló rendőrnőről, a hisztis, tizenvalahány évvel fiatalabb társáról/pasijáról, a csomóról a nő mellében, meg egy szociopata gyilkosról. Nem semmi a cucc.
Pesten meg… Nem most jártam először az új Kökin, de baszki, ha egyszer hobó leszek, annak a helynek egyik eldugottabb sarkát választom magam és 12 kiscicám lakhelyének xDD
A vonaton ilyen fej fel-lelobálós-majdnem-elalvósat játszottam, és az egész intercity szerelvény egyetértett abban, hogy milyen cuki vagyok. Hát, köszönöm skacok.
Aztán ahogy szálltunk le itt Debrecenben, néztünk nagy szemekkel, olyan süncsalád álldogállt a szomszéd peronon, hogy olyan még NCISben nem láttam. A kijáratig elsütöttem olyan 30-40 rendőrviccet, de aztán leálltam, mert azért rendesen tűzveszélyes volt a hely. Persze kiderült: Loki-Fradi meccs volt. Ahhoz képest nem is voltak sokan.
Itthon aztán leszaladtam a kisboltba, és teljesen elszörnedtem… Két túrórudi, két kifli, egy liter baracklé meg egy kis tejföl több mint 800 forint… Anno, mikor még ittlaktam, olyan 450-500-ból meg lehetett ezt úszni. És az csak egy 20 hónapja volt. Durva.
Amúgy a lakáson még látszottak Béluka ittartózkodásának nyomai. Arra lusta volt, hogy egy ilyen tekerős biszbaszt elfordítson 180 fokkal és leeressze az ágyat a nappali közepéről.
Holnap Fater kimegy a klinikára, én meg picit bevásárolok, hopefully.
Tiszta jó, hogy még a telefonomon sincs net… Végülis, mire is kéne az? Szóval marad a Minecraft, mint időtöltés, mert az az egyetlen dolog, ami lemez nélkül indul...
Ja, meg megmutatom Huginak Rózit és Kálmánt, az 1997-es asztaligépet és a monitort. Ennivalóak <3
Update: Hugi benyomta Rózit és felrobbant a katód… Poor girl. Rest in Peace. 1996 áprilisa-2013 május 26.
Day Two.
Hétfő
Reggel kurvára fájt mindenem, régen aludtam már kanapén. Bár az igazi probléma nem azzal volt, hogy kanapé hanem azzal, hogy ilyen fotel méretű darabokból van és kettő szétcsúszott alattam.
Kurva hideg is volt, ami külön jó volt, hisz egy rövidujjut se hoztam. Egyetlen egy pulcsim volt, az is csak azért, mert otthon hideg volt, és rajtammaradt. Szóval Hugival elindultunk valami melegebb ruhát szerezni. Nagyon durva milyen sebességgel változik minden…
Amúgy a faszom se gondolta volna, hogy Hugi akarja a teljes Szent Johanna Gimit. Meg hogy ilyen kurva drága… Mármint, azért az én háromszor 2900 forintos Fairy Oak folytatásom nem összeg mellette.
Anyway, szereztünk pulcsikat. Hugié ilyen bolyhoskás-szürkés. Tök puha *—* a napom nagy részét azzal töltöttem, hogy elimádkozzam tőle, de nem adja a kis önző. Az enyém meg ilyen hosszított fazunu, combkozépig érő. Fekete, és rózsaszín a cipzárja. Állatira tetszik.
Emellett még vettünk zoknikat, mert azokat pölö egyáltalán nem hoztunk, meg én egy harisnyát is, mert istenlássalelkem, tényleg fel szeretném legalább egyszer venni a szoknyásruhám.
Ja meg Hugi vetetett PCGurut. Tök jó, hogy az egyik gépen Mac megy, a másiknak meg kifingott a billentyűzete így nem kapcsol be… Pedig olyan király az egyik melléklet *—* Én beértem egy ilyen posztermagazinnal. Volt benne Green Day poszter. Amúgy meg sem említenem a dolgot, de akkorát, mint azon még sose röhögtem.
Itthon néztünk egy csomó X-Aktákat. Valahol a második-harmadik-negyedik közben átugrottunk a szomszéd Mekibe és megkajáltam. A McRoyal ára nem ment feljebb, csak a zsemle ment össze 25 százalékkal, és már nincs benne saláta. Az a barom meg, akit épp betanítottak, nem addot se kecsapot, se szívószálat, így a fél liter kólámat tiszta óvatosan kellett kiiszogatnom a pohárból.
Aztán Hugival kimentünk egy kicsit faszkodni a játszóra, de nem maradtunk sokáig, mert nem volt hinta. Sőt, még egy ilyen öt percig se lettünk volna ott, ha nem ragadok fenn a fán xDD Mindig fel kell nekem másznom…
Majd itthon még egy kis X-Akták. Így már alig maradt néznivalóm…
Na és itt jön a mese érdekes része. Szóval miután leálltam a tévézéssel, kitalálta Hugi, hogy elmeséli egy drága névtelen, pesti, tizenhatéves, barnahajú fiúbarátunk irodalomórára írt fogalmazását. Akkorát röhögtem xDD Krisz és Panni a papagáj megoldanak minden bűntényt. Anyway.
Utána jött, hogy nekiálltunk a vámpírviccek újraolvasásának, volt egy-két sírvaröhögős példány.
Ésésésésés… Ezek után jött, amit nem hiszek el, ha nem a két szememmel látok.
Ja, azt tudni kell, hogy a DVD-ket az X-Akták nyolcadik évadjának a tokjában hoztam el, amibe hat lemez fér. Benne volt két lemez az eredeti tartalmából, három lemez Supernatural és három lemez a 9. évadból. Ami ugye kettővel több. Két Supnat lemez nem volt rendesen belerakva. Az egyiknek volt egy papírtokja, amit az X-Akták 9. évadának bónuszlemezétől koboztam el, de a másik tök pucér volt, és karcosodott. Mit csinál ilyenkor egy okos gyerek? Tokot.
Papír az nem volt kéznél, szóval lekanyaríntottam a posztermagazin hátsóborítóját és elkezdtem hajtogatni. Nem figyeltem a dologra, mert Hugi éppen az előttünk álló életről, Berliózról, Fjontsztéjzről és a Kisnovákról magyarázott. A végén csak sikerült összehajtanom. Odatartom Huginak, "Így szerinted jó lesz?" kérdem.
Hugi vinnyogva röhögni kezd, és lefordul a kanapéről. Nézem mi van, s mikor megfordítom a kis handmade tokot veszem észre, mi van. Ez mosolygott vissza rám:
[[Kép]]
Day Three.
Kedd
A mai reggel Fater örökzöld kijelentésével indult, miszerint: Már nyolc óra van? Persze, de speciel én még aludtam volna.
Oké. Elmentünk a bankba. Kiderült, hogy a, igazam volt, b, a másik dologban a bank hülye nem én és c, a régiek közül már csak Káligyükenéz, Oroszlánka és a Buzi vannak meg. Szomorú. Az is, hogy Ernőke és a többiek eltűntek, meg az is, hogy én meg anno elnevezgettem őket.
Anyway.
Utána volt szabadfoglalkozás. Mi Hugival elolvasgattunk, aztán mikor Fater kiment a klinikára átmentünk a Mekibe kajálni.
Hülyegyereknek nem sok kell, hogy lefoglalja, mondanom sem kell, jól elvoltunk. A Heppimél pillangószárny matriáciból egy kéket és pirosat felragasztottunk eredeti rendeltetési helyükre, a másik kettő még a szemem két oldalára került, és már kezdődhetett is a videózás.
Hermione, gyere ki. Nem mehetek ki Harry. Miért? Milicent Bullfrog talárján pillangószőr volt. Ez az új arcom.
Igen. Tudom. Dilettánsak vagyunk. De déltől délután öt harmincig ezen röhögtünk vinnyogva. Közben megvettük a vonatjegyem is amúgy, meg Hugi kapott egy Mondot a Guruk mellé.
Aztán fél hat körül megjött Peti - aki Fater szerint a jövőhetet mondta - a tündéri kis Zsófikával. Fater persze sehol, kínos pillanatok everywhere. VIszont tük cuki volt bogárka, ott szorongatott három ilyen dobókockás karkötőt, egyet-egyet mindenkinek, merthogy ilyen bazár volt a sulijukban, és ránk is gondolt. Imádom azt a gyereket <3
Szerencsére hamar befutott a közös pont is, és volt annyi eszem, hogy indítványozzam, mi gyerekek menjünk ki a játszóra. Ketten kinyomtak engem libikókán, meg mászókázni is jobb volt valaki olyannal, aki odavalónak is tűnik. Aztán eleredt az eső, és bejöttünk Unozni.
Hozzáteszem, Hugi mindannyiszor szarrá alázott minket, mi ketten pedig kitartóan verekedtünk a második helyért.
Utána leültünk Minecraftozni. Zsófi elkotyogta, hogy Peti CSzik meg Portalozik. Komolyan nagyot nőtt a szememben. Bár, ő az egyetlen normális bátyám, akárhonnan nézem a dolgot.
Aztán este megerőszakoltam a kádat.
Azt tudni kell, hogy abban a lakásban, ahol lassan egy éve lakunk csak zuhany van. Nagyinál is. Szóval én olyan jó egy éve nem láttam kádat. Ami ugye a kedvenc dolgom.
Persze azt itt meg kell jegyezni, hogy a fürdőszoba kétszer két méter, és három ajtaja van… Szóval az a fal, ami nem káddal szomszédos, az ajtó. ÉS ebből persze csak egy zárható. Hozzáteszem, életemben nem zártam még ajtót be teregetőzsineggel és partfissal, de poén volt. És persze az egész dolog hangulata inkább Revolutionös volt, mint Pretty Womanes, de akkoris. Kád. Igazi. For fucking real.
Ha egyszer saját lakásom lesz, két kád lesz benne.
A holnapi nap érdekes lesz.
Ha minden tuti, akkor elviekben hétkor kelek. Ami ugye kurvakorán, de ez van. Fater tök cuki volt, ragaszkodott hozzá, hogy kikísérjenek az állomásig (700 méter lábon, főutcán). Szóval belépek a Mekibe, szerválok 3-4 Toastot (mert az az egyetlen ételük, ami nem csak ehető, de finom is hidegen) és kimegyek velül az állomásra. Szépen komótosan elérem a 8.52-es Intert, és akkor Pesten még meg tudok ebédelni. Akkor go buszostalihely. Imádkozás, hogy ne vegyék észre, hogy nem vagyok tizenhat, ha nem veszik észre felszállás, ha észreveszik, még több imádkozás+hiszti+indoklás.
Hopefully feljutás a buszra.
Onnan sima az út. Mondjuk mikor visszaérünk Pestre, akkor kell egy kis szerencse, hogy kihúzzam reggelig az utcán. Anyway. Valamivel el kell basznom az időt, egész a 12.53-as IC-ig. Azzal lemegyek Ceglédre, és ott vár a Kisbiu. Már ha nem alszok el a vonaton, persze.
Merthogy ugye, ha már ekkora útra megyek egyedül, akkor nem lehet nem meglátogatni Biutkámat. De ha nem visz el új billentyűzetet vásárolni, mint ahogy ígérte, én kicsapom a hisztit. Utána valami koraesti vonattal jövök haza, ledőlök az ágyra a lassan két napos ruhámban, és alszom péntek délutánig, amikor is megyünk Nagyihoz.
Amúgy durva túlélőkészletem van: két ilyen kisdobozos Yippie (mert az a legfinomabb gyerekital *—*) kóla, gumicokor, szőlőcukor, Skittles, KinderJoy, plusz még a Toastok meg a kitudjamik, amiket még összeszerválok itt-ott holnap.
Könyvet is viszek magammal. Elkezdek egy harmadikat, az Inferno és a Wait for Dark mellett: Jack Kerleytől a The Broken Soulst. Végülis, Carson Ryder a legeslegjobb tévé-könyv-képregény-akármihős ever. Komolyan. Csak ezt hajlamos vagyok elfelejteni.
Folytatás valamikor, képek meg bepótolva, ha meglesz a buz
