Egy blogocska

//jár, jár, körbejár... lesz ez még jobb is.

Szóval igen, ugyanaz, csak most Jonstól. 

1. Batman vagy Superman?

Nos... Superman túl egós, Batman meg kúrja az agyam, de... Van nekem itthon egy régi, talán 2001-es képregényem, minek sztorija a következő: Batman szülei, akik gyermektelenek, találják meg a kicsi Kal-t, és fogadják magukhoz, míg nem megölik őket. Szóval ez a keresztezett Bat-Superman hibrid az én kis kedvencem

2. Mi a legőrültebb dolog, amit valaha tettél?

Nos... nincs olyan, ami kiütközne. Mindig vannak kurvahülye ötleteim, amiket általában véghezviszek, aztán meg nézek. Szóval, az egyik talán az, mikor olyan 8 évesen kirándulni voltunk az erdőben. Ilyen kis földutakon mentünk a régi Twingonkkal, én meg kimásztam az ablakba. Aztán kitalátam, hogy kiállok a kocsi hátulján a vonóhorogra. Nem is ez volt a hülyeség, hanem a rendőrbácsi szemébeválaszolni, hogy "Rodeózok" miután megkérdezte mi a faszt csinálok. Olyan vaddafak fejet még az életbe nem láttam. A másik ami most hirtelen eszembejutott meg az, amikor a két Grósz lánnyal kiszöktünk az éjszaka közepén. Akkor semmi izgi nem történt, (na jó, volt egy pár dolog) de akkor is óriási faszság volt. 

Ha meg a szentimentális értelemben van véve, akkor beleszeretni Mark Joesburybe.

3. Ha egy regényben élhetnél melyik lenne az? Miért?

Nos, ez összetett. Ha csak úgy bennelennék, önmagamként, akkor a Pán Pétert mondanám. Olyan szívesen lennék örökké gyerek, távol a világtól, meg minden. És tudnék repülni, meg íjjazni, meg minden.

Ha pedig átvehetném valaki helyét, az Lacey Flint lenne, mert olyan elbaszott ember vagyok, hogy a nagy példaképem egy trancsirthriller identity-thief csuklóvagdosó Temzébepotyogó főhősnője. Meg Joesbury és az egész izgi kis élete miatt. Mármint, sorozatgyilkosok után nyomozni Londonban, abban a cukker kis lakásban élni, és... megintcsak Joesbury.

Amúgy most kezdem érezni, milyen laposak is az én kis kérdéseim ^^

4. Ha mesefigura lennél, ki lennél?

Hú. Azt hiszem, Eva a Wall-e-ból. 

5. Chris Drew vagy Kellin Quinn?

Hát így fejre talán Kellint. 

6. Melyik lenne az a koncert ahová az életed árán is el akarnál jutni?

Nos... Ez egy ilyen veriekszklúzív kis drágaság lenne. Egy partihajón, itt az Atlanti-Óceánon. Tizenöt fő, max. Az All Time Low és a Green Day játszana, felváltva, hogy ne legyen előzenekar és zenekar, mert az nem lenne fair.

És ha igazi? 

Akkor talán egy másik állomása a 99 Revolutions Tournak, hogy újra lássam az ATL-t és a Green Dayt. Csak persze ebben az esetben nem lenne valami jó helyem, asszem xD

Ja, meg talán ha újra összeállna Beatles. Nem vagyok oda a zenéjükért, de ezt megnézném.

7. Mit gondolsz a kütyüsznobságról és telefonfüggésről?

Őőő... a kütyüsznobság... Hát. Nekem semmibajom az iPhone-al. Mármint jó telefon, komolyan, csak a sok kurva lerontja a renoméját. Másik oldalon, nem hiszem, hogy bárki is kevesebb, mert nincs pénze iPhone-ra/nem akar iPhone-t, vagy még egy régebbi modellje van. A telefon függőség meg... Nos én sokat használom az enyémet, de legtöbbször olyasmire, amit gépről is megtudnék csinálni, csak lusta vagyok benyomni, kéznél van, satöbbi. Szóval megvagyok nélküle. Relatíve kevés ideje (alig 8 hónapja) van okostelóm és megintcsak, meglennék nélküle. De azért jó ha van. Azok pedig, akik pánikrohamot kapnak, ha nincs náluk/lemerül... Megértem őket, valahol. De könyörgöm, menjenek már el egy pszichológushoz és beszéljék meg vele, mert ez nagyon nem oké.

Szóval ennek a válasznak se füle, se farka, de fáradt vagyok, hogy értelmesebbet írjak.

8. Mi lenne az első dolgod egy zombiapokalipszis idején?

Biztonságba helyezni Hugit.

9. Sírtál már úgy igazán könyvön/filmen/sorozaton/zenén?

Nem, nem igazán szoktam ilyesmit magamravenni. Annyi talán, hogy egy picit megrendülve jöttem ki anno a Gatsbyről, de sírásról szó sem volt.

10. Kedvenc dalszöveg idézet?

Nabassz... pont erről beszélgettünk ma Hugival. Hú... Komoly kis listát tudnék összedobni, csak Green Day idézetekből. A legtöbb persze olyan, hogy egyszerűen jól hangzik/vicces. Az egyetlen, amit kábé magában hasznosíthatónak mondanék (merthogy a világ még nem készült fel arra, hogy idézetes minikönyvekben a "Coca-Cola Execution ~ Green Day" feliratot lássa) az a "Home is where your heart is, but what a shame, cause everyone's hearts doesn't beat the same" Vagy pedig a "My generation is zero, I never made it as a working-class hero"

Ja, meg ami picit hosszú "idézetnek" de imádom: 

Gotta make a plan
Gotta do what's right
Can't run around in circles
If ya wanna build a life
But I don't wanna make a plan
For a day far away
While I'm young and while I'm able
All I wanna do is...

Szóval ennyi. Kérdéseket nem írok mégegyszer, az egyel korábbi végén van mindenkinek, akinek továbbadnám. 

SZABÁLYOK:

1.Linkkel jelöld azt az embert ,aki téged jelölt/nevezett a díjra!
2.Válaszolj a 10 kérdésre ,amit a neveződ kiírt!
3.Nevezz/jelölj Te is 10 embert a díjra! (Arra figyelj ,hogy 200 alatti legyen a követőik száma) 
4.Írj Te is kérdéseket az általad jelölteknek!
5.Jelezd a jelöltjeid blogjain ,hogy jelölted/nevezted őket!

Kapni Tezsvíremtől kaptam ezt a szépséget.

Kérdések:

1.  Milyen számológéped van? (matekos vagyok na)

Nos van egy ilyen iPhone alakú-mintájú kis számológépem valahol, de használni inkább csak a telómban lévő számológépet szoktam.

2.  Sorold fel azokat a  foglalkozásokat amiket célul tűztél ki a magad elé (mindegy hogy mennyire hajtottál érte)  egészen kiskorodtól.

Őőő... Színésznő, orvos, híradós és most rendőr. Vagy ügyvéd.

3.  Hogyan képzelted el hogy meghalsz?

Én nem a munkám által akarom elérni a halhatatlanságot, hanem úgy hogy nem halok meg, szóval nem igazán gondolkodtam még ezen.

4. Volt valaha erős megfelelési kényszered? (ha igen mikor és mért, és tuti volt.. mindenkinek van..)

Mindig volt és mindig lesz is. Két felnőtt, phD-s bátyám van. Apámnak nehéz megfelflni.

5.  Mi a véleményed a kövér emberekről?

Semmi bajom velük, ameddig nem szorulok a farpofáik közé egy Green Day koncerten. (igenn, nagy kék tehén, ez neked szólt)

6. Mi a kedvenc német szavad? ( ha nem tudsz németül, kicsit sem.. angolt kérek)

Eingang és Enschuldigung owo

7.  Milyen életet szeretnél magadnak legkevésbé?

Nem akarok focisanyuka lenni. Én nem leszek focisanyuka. Inkább a halál.

8. Vázold fel pár mondatban a kapcsolatodat a tesiórákkal.

Ellógom őket és vagy betegnek hazudom magam.

9. Mi volt a jeled oviban?

Először bögre, aztán mikor Hugi ovis lett átraktak mellé, a margarétához. Az övé meg gyöngysor volt.

10.  Ha egy rajzfilmben élnél az milyen lenne?

A South Parkban lennék el nagyon szívesen ^^

Továbbadom Gemmának, Jonsnak, Esztinek és Lilinek. Meg Tezsvíremnek is, ha kéri vissza :D

Az én kérdéseim pedig:

1. Ki szerinted a világ legszebb, legtökéletesebb, legokosabb (vigyázat, the csavar is coming!) nője?

2. Egy különleges tárgy, amihez különleges kapcsolat fűz.

3. Írd le a kedvenc tollad külsejét, és hogy miért szereted annyira!

4. És a kedvenc pólód is. Le is lehet fényképezni, amúgy.

5. Melyik az az édesség, amit már kisgyerekként se szerettél?

6. Felnézel valakire a családodból/közvetlen környezetedből? Miért?

7. Voltál már valamilyen nagyon különleges eseményen? (Nem feltétlenül valami előadás, vagy koncert, hanem mondjuk mikor valaki megszületett, meghalt, ilyesmi.)

8. Kedvenc 8 év alatti ismerősöd? Ki ő, milyen kapcsolat fűz hozzá?

9. Álmodtál már Odaátosat? Milyen volt?

10. Milyen a szobád? Megosztod valamivel? Hogy van berendezve?

És ennyi ^^

avagy I have a dirty mind

Szóval igen, van egy kis zilliárd shippem. Merthogy sorozatokon élek, és a karakterdráma kedvelő fajta vagyok. És annyira unatkozok, hogy úgy amennyire összefüggően le is írom őket ide ^^ 

A szó amúgy az angol "relationshipper" rövidülése, az X-Akták fandomban keletkezett, a 90-es évek közepén, és eredeti használata a nagyon hetero és nagyon basic Mulder-Scully párosításra vonatkozott. Persze mint minden jóra, erre is irigyek lettek és az FF.net 98-as betörése után a kis szó pályája megállíthatatlanul felfelé ívelt, s azóta is csak a csillagos ég felé tart. Mára már élőbeszédben is hallottam, egyik sorozatokat Izaura-Máricsuí kalandjaiként értelmező barátnőm jelentette egyszer ki, hogy ő ejjdenagyon shippeli magát az SP-vel. Ezt máig nem tudtam feldolgozni teljesen, de értitek.

Kezdjük az alapokkal, vagyis hogy én hogy kerültem ebbe a helyzetbe. Egyszer, olyan 12 évesen meggugliztam, hogy CSI fanfiction mert érdekelt mi fán terem ez a fanfic dolog. Kicsi voltam, és ártatlan, de nem sokáig. Egy olyan NC-17-es Nick/Sara sztoriba futottam bele, hogy ma is ég miatta a pofám. Anyway, ott kezdődött minden, Jisbon és MSR már csak centikre álltak tőlem.

Első kicsi shippem tehát CSI-os volt

Nem, nem Snickers, mint a fentiek alapján gondolnád, nyugi. GSR. Olyan szinten odavoltam Sara és Grissom prózai kis kapcsolatáért, hogy jegyzettömbbel ültem minden délután a Viasat3-as ismétlés előtt, jegyzetelve, ha megérintették egymást, vagy mosolyogtak, vagy valami érdekeset mondtak.

Ezzel jött még egy másik is, méghozzá Catherine és Warrick, annak ellenére, hogy nem tudom honnan, vagy miért. Persze lehet, hogy az volt az oka, a legtöbb szentimentális fanfc író párokba állította a csapatot, Griss-Sara, Cathy-Warrick és... öh well... Nick és Greg. Utóbbit nem vette be a gyomrom, sehogyse, de a CWR-es dolgot értem. (megjegyzem, ez az egyetlen XYR-es névrövidítés, amit ismerek és a nő eresztnevének betűje van elől. Vajon miért, vajon miért?)

Kollázsokat nem mellékelnék, mert azok legtöbbje vagy adult-content, vagy a Paintes vágások a jóízlést sértik bennük.

Aztán jött a Mentalista

Kábé ekkortájt futottam bele kicsi Emmába FF.neten. Ekkor kezdtem a Mentalistát is komolyabban nézni. És bár mostly Jisbon fanficet írok-olvasok, őket sose tartottam egy párnak. Ők nem illenek össze, szerintem. De persze ha ezt báki meghallaná, áshatnám a saját sírom, szóval ezt nem is mondtam. Lényeg, hogy a dolog, ami anno megtartott pár részig a Mentalista mellett, ami miatt néző lettem, az Grace és Rigsby volt. Akkoriban voltak először együtt, és én első pillantásra Grigspelt shipper lettem, mert ők egyszerűen csak össze kell hogy jöjjenek. E téren amúgy meghallgatásra leltek imáim, most végre megint együtt vannak. Igaz kellett hozzá pár gyilkos vőlegény, és gyerekvállalás, de akkoris <33 (csakpersze egy Grigspelt shipper élete nagyon nehéz, mert ők bár valóban szerelmesek és valóban összejönnek a showban, alig van valaki, aki ne Jisbon ficet olvasna/írna)

Majd az X-Akták

Ez elég újkeletű dolog, alig egy éve nézek X-Aktákat. Igaz, már csak 8 rész és egy film van hátra nekem az egész sorozatból, de akkor is. Viszont amit rögtön tudtam, a másodpercen, hogy Scully belépett az alagsori irodábba az FBI's Most Unwantedhez, az az volt, hogy itt ship lesz, kemény ship. És lett is. Nem tudnám elképzelni, hogy mi lenne velem a temérdek (komolyan tízezres nagyságrendű) fanfic nélkül. Merthogy a sorozatban egy pár csók és kész. De persze mindig van remény arra, hogy Chris Carter megint akar keresni egy kis pénzt és összedob még egy filmet.

És megjegyzem, hívjon eretneknek bármelyik X-Phil aki idetéved (álmomban, hehe) én nekem semmi bajom sincs Doggettel és Reyesszel se. Komolyan. Szeretem őket. Legyen szó DRR-ről, Mulder/Reyesről, Scully/Doggettről, Scully/Reyesről (kábé egyetlen nem hetero pár, amit megtűrök) és még a Skinner/Scully, SŐT, Krycek/Scully felállásokkal sincs nagyobb bajom. Csak könyörögve könyörgöm, ne legyen slash. 

És a legbetegebb shipem

Aminek örömére simán kikálthatom magam a legbetegebb magyar Dexterfannak (mivel magyarul nem találok referenciát ilyesmire a neten, angolul viszont van még olyan tíz ember rajtam kívül, aki hisz ebben)

DEXTER/DEBRA

Mert ugyan hetero, azért mégiscsak testvérek. Nevelt testvérek. Ez egy olyan ship amúgy, amit olyan két éve dédelgetek, annak ellenére, hogy nézni csak fél éve nézem a sorozatot. Előtte csak promófotókon és képeken láttam, hogy mennyire nagyon össze kell jönniük. Deb amúgy már rá is jött, hogy szereti Dexet, csak *spoilerezik* lényeg, hogy Dex mindig összeszed valami kurvát, aki miatt Deb szív. 

Ennél a sorozatnál amúgy még halkan dédelgetem az Angel/Gianna shipet, nem mintha lenne esély, hogy Vagianna (kreatív, nem?) visszatér. De reménykedni szabad.

And the rest.

Itt már csak címszavakban.

Esplanie //Castle, M&M //CSI NY, Sherlock/Watson //ELEMENTARY!, Lacey/Joesbury //Bolton könyvek, Tempe/Ryan //Brennan könyvek, Hodgela //Bones, JJ/Hotch, //Criminal Minds, Horatio/Napszemüveg //CSI Miami, Nick/Jess //New Girl, Carrie/hogyishíják //Homeland, Huddy, Chameron, Fourteen, Wilson/Cameron //House, Laura/Remington //Remington Steele, Trudeau/Prue, Leo/Piper //Charmed, Ryan/Mitch //Baywatch Nights, Audrey/Coop, Catherine/Pete Martell, Sheriff/Josie Packard, Lucy/Andy, Női ruhás David Duchovny/több képernyőidő, Norma/Big Ed //Twin Peaks

És ezek csak azok, amik eszembejutottak, és nem túl maguktól értetődők. 

Múlt vasárnap tehát korán keltünk. Beugrottunk a Telenorhoz, SIM kártyát cseréltetni hHugi telefonjába és már indultunk is. Én persze egész úton a telefont szereltem, de sebaj.

Mentünk-mentünk-mentünk, Green Dayt hallgattunk. American Idiot, International Superhits, Uno, Dos. Muter persze a falramászott, de sebaj.

Az útból azt is fontosnak találom megemlíteni, hogy a norvég benzinkúti vécék a legszebbek, amiket valaha láttam. Riszták, van rendes (tehát nem az a szürke, reszelős, creepy) papír, sőt az egyik helyen még szappanból is kétféle volt: antibaci és száraz bőrre való.

A norvég határon ki lettünk creepyn kérdezve, hogy kik vagyunk és hová megyünk, de szerencsére a teljes motozást azért megúsztuk.

Osloba hamar odatlaáltunk. A szomszéd mekiben Muter megkajált, aztán vettünk ki norvég pénzt, és elindultunk Hugival pólótvenni, míg Muter a sorban ült. Elkényeztetett ribanc vagyok, tudom, le se írom, mennyi minden szart összevásároltam, csak az All Time Low-s részt. Póló és cukika gumikarkötő, csakmert ezt még jövőbeli fangörl Réka nagyon meg fogja köszönni.

Kurvasokáig ültünk/álltunk sorba, de még így is szar helyünk lett odabenn. Szóval hátrahagytuk Mutert és elkezdtünk furakodni. Tudom, bunkóság, de én 153 centi vagyok, Hugi jó, ha megvan 145, és ezek szinte mind 180-200 centis lovak voltak. Komolyan.

Az All Time Low nyitott, imádtam őket. Tekintve, hogy a dalaik óriási százalékát nem ismerem, nem tudom leírni hogy smint volt, de az tuti, hogy énekelték a Weightless-t és a Damned If I Do Ya, Damned If I Don't-ot, meg a két kedvencem tőlük: A Somewhere in Neverland-et és a Dear Maria Count Me In-t. Utóbbit legutoljára, és már azt hittem, nem is fogom azt hallani.

Voltak érdekes beszélgetéseik is, hülyézték a norvégokat <3333 és meg lett beszélve, hogy mindeni kanos. Meg hogy volt már rá prcedens, hogy valamelyikük fiúkkal táncolt és... (nem, ne vizualizáld, fúj, úrjézus, menj innen!)

Az egyik tűrhetőbb kép

És egy másik, ami elég jó lett

És még egy utolsó ^^

Mire az All Time Low lement, már elég közel voltunk, de olyan tömegnyomor volt, hogy az Oh Love-os pólóm (amit speciel a sorban vettem át, a pasipeople legnagyobb örömére) csutakos volt, ÉS ÉN NEM IZZADTAM.

Ekkor jött fel a második előzenekar, hogy surprise motherfucker, én azt hitem, csak All Time Low és Green Day lesz.

Őket valahogy túléltük és közben előrejutottunk a negyedik sor környékéig. Ami fél métert jelent a kordonhoz képest. Fél méter/négy=nem sok hely. Hugi alig kapott levegőt.

És akkor feljött Részeg Nyuszi és megkezdődött a mi kis edvencsörünk x)

Tehát, először 99 Revolutions. Harc az életbenmaradásért, lvl GD koncert.

Majd Know Your Enemy, ami alatt egyre hátrébb lögdöstek minket Hugival.

Ezt akkor lőttem. Igaz nem túl éles, de kurvára lögdöstek.

És egy Billie is. Meg egy icipici Jason fej.

Majd jött a Stay the Night és a Stop When the Red Lights Flash, és ahogy mondani szokták ekkor ütött be a szar. Hugi nem kapott rendesen levegőt, én meg kitaláltam, hogy bedőlök azzal az összes ötvenöt kilócskámmal a másik irányba, ő vesz egy nagy levegőt,oszt lesz ami lesz. 

Lett is, egy norvég fiú benyomott egy vaddafak fejet és norvégül kezdett kérdezgetni. Nem tudom, mit kérdezett, de az lett a vége, hogy kompis-kompis és a tömeg rángat előre. Éreztem, jó vége nem lehet. Hugi jön mögöttem, szememben látja a rémületet (hátrafelé vonszoltak).

És a bal cipőm, a Dookies drága, elkezd lecsúszni.

Ordítom Huginak, hogy a cipő a cipő, aztán kinn állok (már amennyire) a kordon túl oldalán. Zokniban. Öt másodperc, tizenöt, húznak balra, (bevallom, talán nem volt rossz ötlet kiszedni engem abban az állapotban)

Kurvanagy ütés a tarkómon, itt a vég gondolom, majd a valami puffan, és rájövök, a szekjurititroll dobott tarkón a saját cipőmmel (!) Felhúzom, amennyire tudom, és felpillantok. Billie rámmosolyog. OMFG, tényleg itt halok meg.

Hugi megjelenik mellettem, és elvisznek minket.

Most néztem a youtube-on, egy vidi van akkortájról, és a szerint még a Know Your Enemy végén történt a dolog.

Amikor Mike-ot veszi egy pár pillanatra, ott vesznek ki egy kislányt. Na az Hugi. Szóval picit korábban volt.

A hangszóró alatt álló, nagyon ügyesen elhelyezett mentőnél öt nőnek is elordibálom, hogy nem tudok norvégul és jól vagyok. Ők semmit nem értenek, de adnak vizet (életemben nem ittam még meg fél litert egybe) füldugót és mosolyognak.

A képeket csak random dobálom ide, mert képtelen vagyok eldönteni, melyik mikor készült.

Mikor végre elengednek a kivetítő alatt tudunk csak megállni, de nem baj, ott legalább volt némi levegő. Tehát kábé ott kapcsolódtunk vissza, hogy I'll make you surrender.

Jött a Letterbomb (egyik kedvencem) majd Oh Love. Valamelyik (nem emlékszem a kettő közül melyik) előtt Billie beszélt egy kicsit a szeretet és az öröm erejéről (?) aminek felét se értettem, de nagyon bejött. És aztán a... szip-szip-szip

HOLIDAY! (az nemcsak hogy kedvenc GD dalaim egyike, hanem a kedvenc dalaim at all lista egyik dobogósa is)

Mike-ról amúgy több van, mert Billie-t szinte csak a kivetítőn láttuk :(

Majd Boulevard of Broken Dreams és Stray Heart. Mindkettőt nagyon szeretem. És a Stray Heart alatt kijött a mi oldalunkra, és halálkomolyan mondom, rámmosolygott. Még Hugi is ezt állítja, szóval valszeg nem haluztam.

És utána, legnagyobb örömömre és meglepetésemre, a Murder City! Bécsben hiányoltam a 21st Century Breakdownt (ott csak a Know Your Enemy volt) a kocsiban hiányoltam (az az egy CD itthon maradt) és erre eljátszák róla az egyik kedvencem. Tök boldog voltam.

Majd Waiting, aminek szintén nagyon örültem, merthogy a Warningról is csak a Minority volt Bécsben.

Na jó, ezen mondjuk látszik, hogy még közelről csináltam.

Utána Billie egy kicsit megint hergelte a tömeget, Old School Green Day fanokat keresett. Emeltem is a kezem, mert Dookie is the best album, meg minden az emberek meg hülyén néztek rám. Hát basszátok meg, nem azt kérdezte, hogy ki öreg GD fan, hanem hogy kiszereti a régi zenéjüket.

Anyway, jött a Burnout, majd Hitchin a Ride (az alatt Hugi végig a nykamban volt, hogy lásson is valamit) és a When I Come Around ami szerintem a kedvencem a Dookieról.

És aztán St. Jimmy, amin úgy bezsongtam, hogy sikítórohamot kaptam.

Aztán a Longview. Majd feldőltem, úgy jelentkeztem, hogy engem nézzen ki a tömegből, de aztán kijelentette, hogy basszusgitárost keres >< szóval így jártam.

Ez asszem a Letterbomb alatt készült

Utána Basket Case és She. Azok is nagyon bejöttek.

És itt jött a King For A Day, ami ugye a koncert végét helyezi kilátásba :(

Ami viszont utána volt, az nagyon meglepett. Minority helyett (amit vártam volna itt) az X-Kidet játszották. Azért a dalért teljesen odavagyok. Utána Minority, és lementek.

Majd persze visszajöttek, és a szoksásos American Idiot, Jesus Of Suburbia és Brutal Love. De addigra pár ribanc elment előlünk és ismét egész közel voltunk.

Tréről sajna csak kalapos-melltartós-kivetytős képem van

Hugi kedvence amúgy a Jesus Of Suburbia, én meg nem lőttem le neki előre a poént, és mikor meghallotta, teljesen odáig volt x) Megint fel akartam venni a nyakamba, de egy szekjuriti trollné meglátott, megismert és norvégul lebaszott, hogy tegyem le. Nem akartam balhézni, szóval letettem a gyereket.

Utána sokáig vártunk, míg eloszlott a tömeg. A színpadbontók bedobtak egy pár pengetőt, én pedig fulltotál rávetődtem az egyikre, de egy buzi norvég kézentaposott, felvette és a ribancának adta. Azt hiszitek a düh mondatja velem, hogy buzi meg ribanc? Hát a ruhájuk alapján (Bi is the new hetero póló és olyan ribancminiruha, hogy onnan lentről többet láttam, mint kellett volna) tényleg azok voltak. 

Pedig Hugi szülinapjára oly tökéletes ajándék lett volna ><

Utána mentünk a kocsihoz, Muter már ott várt minket. Megpróbáltuk megkeresni a hotelt, amit kinéztünk, de nem találtuk, szóval mielőtt még jobban eltévedtünk, visszaverekedtünk az autópályára, ahol olyan 60 kilóméterre láttam egy hotelt jövet. Sok rossz pihenőben történő keresgélés és viszafordulás után meg is lett, kaptunk egy szobát és mentünk csicsikázni. Azt még fontosnak találom kijelenteni, hogy egész nap 5 darab csikenmeknágetszet és egy fél doboz sonkacsipszet ettem, ami valljuk be nem sok.

Másnap az All Time Lows pólómhoz és karperecemhez felvettem a GD-s pulcsim, cipőm és táskám, kicsit tűntem csak megszállottnak. A reggeli amúgy isteni volt, ilyen finom narancslevet még az életben nem ittam.

Utána visszemtnünk Osloba (mert miért ne) és sikeresen leparkoltunk a belvárosban, pont a városháza előtti téren.

Olyan másfél órát bóklásztunk.

Megnéztük a Parlamentet, a Palotát, igaz csak messziről és a Színházat. Meg, ami nekem a legjobban tetszett, egy igazi Ben&Jerry's fagyizót OwO

Ott mondjuk csak két olyan íz volt, ami itt nem kapható, de iszonyú szép hely volt, és kaptunk pólót is ^^

A kocsihoz visszafelé meg vettünk Mini-kólát (3,75 decis mini küláspalackban) és tök creepy volt, mert az enyémnek más, ilyen tök fura íze volt, mint a Hugiénak/a rendes kólának/.

És Hugi kiszúrt egy villanyoszlopon két plakátot a koncertről, amiket én, egész sikeresen, le is berheltem onnan.

Aztán jöttünk haza. Egy benzinkőton mondjuk még megálltunk, ott kaptam egy Share a Coke with... TOR kólát, meg halálcuki gyorsrament.

Itt Göteborgban meg megálltunk Backebolban, és kiderült, hogy a Media Marktból felszívódott az összes CD. Pedig szerintem nekik volt valamelyik régebbi ATL CD-jük.

Cserébe viszont kaptam amerikai csokit a Coopban.

Ja, és amúgy egész úton a Like this, for ever-t olvastam. Az a könyv annyira jó owo 

Sokkal jobb, mint az előző kötet volt, bár az elsőt még mindig meg se közelíti.

Ja, amúgy ma megjött postán a Dexter 7. évadja, szóval azt és a 6.-at darálom, szóval egy ideig nem leszek. Szóval, ennyi voltam.

A sztori

Tehát van nekünk egy kicsit kotnyeles kriminálpszichológusunk, aki eltűntek után nyomoz. CSI fílingben rögtön a prológusban hazahozott egy lányt, hogy látszon, jó. Ezek után lefeküdt egy random zsaruval (teljes WTF volt számomra) majd kzdődött az igazi mese.

Egy kis, határmenti északír városka, Paula Maguire otthona. Lányok tünedeznek el, pont, mint 1985-ben. Egy cigánylány, (elnézést, traveller) és egy gazdag, befolyásos ember szőke kis angyala. Paula pedig csatlakozik a frissen alakult csapathoz, akik régi eltűnéseket vizsgálnak újra, a határ mindkét oldalán.

A végén az egészt visszavezetik egy ilyen éneklős-sátánellenes vallási csoporthoz. Persze nem mondom el, hogy s mint, de azt megjegyezném, elég látens volt. Mármint, van olyan, hogy egy író elejt egy óriási clue-t, de úgy, hogy ne érezzem azt, bazmeg ez a fasz nem emlékszik, pedig már mindenkinek leesett, hogy hmmhmmmhm. 

Lényeg, hogy ha nem azt nézzük, mikor jössz rá, ki a tettes, akkor nagyon is meglepő, ki tette.

Az én szerény kis véleményem

Szóval. Ezt a szépséget érdekes módon szereztem, egy másik író facebook feedjén át. Merthogy Sharon Bolton linkelt egy cukker kis mini-interjút Claire McGowannel, annak apropóján, hogy Claire ha elhúzhatna egy lakatlanszigetre és egyetlenegy regényszereplőt vihetne magával, akkor az az én lil Joesburym lenne.

Akkor láttam meg Claire perverz fejét (sicc!) és tudtam, meg kell néznem mit írt. Két könyv, nem valami nagy választék. Utóbbit, a The Lostot vettem meg.

Olyan egy hete kezdtem bele, és a nyári olvasási tempómhoz képest (1 könyv/1 nyár) kurvagyorsan álltam neki. Az első ötven oldal elcsöpögött, aztán Izáéknál már úgy voltam vele, hogy nem baj, ha kihagynak a röpiből, olvasni akarok.

Tegnap este pedig... Nos. Valahol a 210. oldal körül hagytam tegnapelőtt abba. Olvastam vagy két fejezetet. Mondom 230-nál, na csak még egyet. És ott úgy berántott, hogy 23:50-től hajnal 5:15-ig ezt olvastam. Az olyan 2 perc/oldal sebesség... Nem mintha számítana.

De a végén, az az utolsó fejezet, az földhözbaszott. 

Szóval nem nagy spoiler, bárkinek feltűnik aki olvassa, hogy drága Paulához képest Carrie Bradshaw nagyon önmegtartóztató. Illetőleg nem, és nagy részben meg is értettem Paulát, egéjszakáskaland, részeg volt, de mikor ő volt a józan, az ütött. Anyway. Ebből csak azt akartam kihozni, hogy régen láttam olyan könyvet, ahol a főhősnő az első kötetben talált "pasit" (mert ugye nem szar trancsírthriller az, amiben nem jön össze a két főhős) ez meg rögtön kettőt és egy egyéjszakást... Na mindegy. Az az utolsó pár mondat meg... Well, fuck you too.

A sztorihoz magához visszatérve, ez az egész vallásos szarság arra emlékeztetett, mikor a Puta el akart zavarni a perverz paphoz. Mindenkinek megvan? Juan, (nem vicc) egy teljesen beteg fejű "pap" (barátnője az volt, és a szexuális védekezést sem tagadta meg) aki ritkaszar bűvésztrükökkel kötött le nyolcadikosokat a szexuálisfelvilágosító órák előtt-alatt-után, és van egy ilyen éneklős-barátkozós templomi miszarja. Egyedül azzal sikerült elhárítanom, hogy mennem kelljen, hogy közöltem, bekaphatja.

Tehát ezek után, Juan fejét felidézve, nem volt nehéz elhinni a sztori a Missionnel kapcsolatos részeit.

Annak pedig nagyon örültem, hogy Paula múltja folyton emlegetve volt, de nem volt beleerőszakolva ebbe a sztoriba, nagyon jót tett. És persze nyitvahagyja a folytatás lehetőségét.

Mindent összevetve tehát, sok okos dolgot tudtam meg Írországról és Észak-Írországról, a nyelvjárásről (Me wee sister missus!) és tényleg valami jót olvastam ^^