Itt fekszem ideiglenes-ágyamban, és gondolkodok. Nem szeretek itt lenni, az új lakásban, mert egyszerűen szar. Rosszabb, mint a régi lakótelepi lakások, amikben laktam. Rosszabb, mint az Szent Anna utcai lakás. Rosszabb, mint Mikael(a) lakása. És határozottan rosszabb, mint Orsié. Itt kell leszögezni, hogy az egy ritkamód király lakás... De nem ez a lényeg, hanem az, hogy ez szar.

A nyilászárók mindent csinálnak, kivéve a nyílások zárását. Illetőleg egy-kettő közülük zárja a nyílást, csak nem feltétlenül azt, amilyekre ki van jelölve. Meg, ahhoz, hogy ezeket zárják, úgy oda kell baszni, hogy utána nem lehet őket kinyitni.

Semmi bútor nincs, illetve csak egy csomó szekrény. De azok meg félig-meddig darabokban, meg olyan állapotban, hogy én szégyelem, nem a tulaj. Továbbá van négy szék (saját), négy felfújható ágy (megint csak a mienk), és van egy asztal is. Egy falra szerelt íróasztal. Szerintem a falhoz való rögzítés magyarázza, hogy miért van a lakásban.

Meg van egy saját fotel, egy állólámpa (nem tudni kié, de van egy olyan érzésem, hogy sajátunk ez is), meg egy tévéasztal (tévé nélkül -.- ) amit én raktam össze, tegnap este, de Hugié. Utálom azt az asztalt, de nincs más.

Legalább ágyneműnk van. Saját, de van.

Ja, és ami a legdurvább, az a vizesblokk. Külön vécé és zuhanyzó. Egyforma méretű, de külön szobákban. Ami a vécének értelemszerűen nagy, a zuhanynak meg kicsi.

Ráadásul, az egész annyira a múltszázadi magyarországot idézi, hogy arra nincs is kifejezés. Láttam Fater szemében a flash-backet, ahogy először belépett a vécébe. Mindegy. Tehát a vécé annyira nem is rémes, bár a mellette lévő mosdó annyira ingatag, hogy ha az ember rárakja a fogkeféjét, attól kell tartania, hogy leszakad.

A zuhany még rosszabb. Csak zuhanyfülke van. Illetve az sem. Merthogy van egy üvagfalal elválasztott rész, ami elvileg az, de azt közel sem lehet zuhanyfülkének nevezni. Az egész zuhanyfülke dolog lényege az, hogy a víz ne folyjon bele a nagyvilágba, és talán az, hogy mi, emberek, ne fagyunk meg, a szoba jóval hidegebb levegőjének kitéve.

De az a baj, hogy alul nem zár túl jól. Ez azt jelenti, hogy térdig, néha derékig, lefagyok, mert jön rám a hideg a szobából. Ahol egy hideglevegőt befújó ventillátor is van, a falból jön a levegő. Nem tudom, hogy pontosan hogyan, mert nem volt időm jobban megnézni, de majd meg fogom tenni.

Nade, vissza a "zuhanyfülkére"! Szóval. Az, hogy alul nem zár, az azt is jelenti, hogy a víz  is kimegy, nem csak a levegő jön be. Árucsere a kinti és benti világ között, amivel nem is lenne bajom, ha nem én lennék a szenvedő alany. De mivel én vagyok, angyon bassza a csőröm. Ja, és az egész szoba (beleértve magát a zuhanyt) tapétával van leburkolva.

Amúgy holnap megyünk anyuval vasalót venni, bár nem tudom... Általában nem az szokott történni, amit anyu eltervez. Most is emiatt vagyunk szarban, emiatt kapom mindenre azt a választ hogy 'Ez van' *vállvonogatás* De ez nem az én bajom. Illetve az, de már baszhatom. Szóval a lényeg az, hogy múltkor letámadta a főnök, és most úgy néz ki, lehet nem fognak vele végleges szerződést kötni. Ahogy anyát ismerem, ez biztos, de ezt magam sem akarom beismerni. Ebben a családban nekem van egyedül némi felelősségérzetem, szóval én nem adhatom fel. Az az egytlen esély, hogy én kitartsak. Ha én feladom, ennek vége.

De vissza a lakásra! Szóval, a falakon kívül elég kevés dolog van. És azok, a falakkal egyetemben, mocskosak. Megint nem az én saram, és ez egy olyan dolog, amit tejes nyugalommal leszarok.

Ja, és olyan kurva sötét van itt mindig... minden rohadt lámpa csak dísznek van. Ha felkapcsolod őket, sötétebb lesz, mint ha nem.

Az egész hely kicsi, a szobák is kicsik, és kevés is van. Hugival együtt kell laknom. Ezzel semmi baj nem lenne, de ez nulla magánélettel egyenlő, hiszen ha bemegyek a 'szobámba' akkor szemezhetek vele, meg a cuccaival. De egy saját szoba (ahogy Muter ígérte) lényege, hogy saját, nincsenek ott mások, vagy más cuccai. Öcsém, most is pofázni kezdett álmában -.-" Én meg nem hallgathatok zenét, mert alszik -.-""

És mindenem eltűnt. Illetve majdnem. Megvannak a DVD-im, amennyire látom hiánytalanul, meg Mulder és Scully barbie. De Hugi és Muter elbaszták a picsába a biszbaszt, amivel Mulder babát a talpához lehet rögzíteni, ésbár Hugi biztos benne, hogy Orsinál maradt, nekem van egy olyan érzésem, hogy keresztet vethetek rá...

Az összes ruhám, könyvem, füzetem, tolltartóm, egyebem, amit nem vittem magammal magyarországra, eltűnt. De megvannak azok, csak nem itt, nem az Orsi lakásában és nem a kocsiban. Igen, akkor semmi sem marad... Hoppá, tényleg eltűntek volna?

És persze ez azt is jelenti, hogy az egyetlen nadrágom, amivel fel tudom venni a farmerfelsőm, amit most vettem, és nem olcsón, az is eltűnt. Magával víve egy másikat, amelyik ugyan kényelmetlen, de a blúz azzal is viselhető. Többé-kevésbé. Na mindegy. Megint.

És persze a többi ruhám is, leszámítva egy harmadbőröndnyit. Vagy még annyit sem. És ebben az a szar, hogy nem vittem pizsamát, mert ott volt. De azt nem hoztam el. Szóval aludhatok ebben a szar, ronda és kényelmetlen melltartómban. Csúcs!

Annyit pofáztam, hogy a fejem is belefájdult. Nem is akartam ma posztot írni, de már régen nem voltam. Szóval írtam egyet. Amiben az a szép, hogy most azt a fanficet kéne írnom, amit elkezdtem. Volna is kedvem, de nem bírom.

Csak egy egyszerű PWP-t akartam, az X-Akták pilotjából, ahhoz a bizonyos köntösös jelenethez (Mulder, what are they!?), de nem megy. Egy (eredetileg is) PWP-nek szánt sztoriban elkezdtem filozofálni az élet értelméről... ez egy kicsit sok.

Ja, és a gépem amúgy sokkal szarabb, mint volt. Esik szét, törik elfelé, az egér is rossz, az egyik billentyű hiányzik, egy sarok le is van törve, a monitort nem lehet szintbe állítani, mert nem áll meg, nem mindig érzékeli a teljesen egészséges pendrive-om, és rossz rajta a wifi. Most is a sulisról írok, mert ezen jó, de ezt a gépet szerintem vissza kell adni évvégén (hétvége + egy/két/három nap). Az egyetlen pozitívuma a lakásnak, hogy van wifi.

Mindegy, most megyek, mert mindjárt bealszom.