Ma tök jó napom volt! Reggel hét harminckor keltem, aztán visszaaludtam. Majd kilenc körül felébredtem arra, hogy Muter és Fater a tegnapesti csirkéről vitatkozik. Aztán megint bealudtam, megint. Majd egy körül bejött Muter, hogy ugye nem baj, ha Hugival kettesben elmennek a bankba. Mondtam, hogy nem. Kiment. Aztán eszembejutott, hogy legutóbb mi történt. Mondom kúl, és elindultam vécére. Hugiba futottam, aki meginvitált az útra, én meg igent mondtam.
Hajatmostam, felöltöztem, elindultunk.
514-essel ki, Heden-ig. Ott leszáltunk, és minimum szívrohamot kaptunk a Bácsitól-aki-tud-magyarul. Ő nem olyan mint a lengyel-lengyel bácsi (róla már meséltem?) ő még mondatokat is tud. Beszélgettünk kicsit, aztán meg mentünk tovább a bankba. Bank letudva, beültünk a mekibe.
Rólam tudni kell, hogy nyolcéves korom óta nem győzött le mekis szendvics, de ez a mai... Hát egyszerűen wow. Kibaszottnagy volt, és még finom is. Nem is bírtam megenni, csak a háromnegyedét. Amúgy tök jó volt, a kecsap nem zacsikban volt, hanem magadnak nyomtad ki, ilyen kis papírcsöcsökbe. Legalábbis metro vagyok attól, hogy ezeket csöcsöknek néztem o.O
Aztán sétáltunk egy kurvanagyot. Van egy ilyen utca, olyan, mint Debrecenben a Piac utca. A legkedvesebb helyem a világon, azthiszem. Na ez a hely is olyan, csak még tiszta is, és nincs elgányolva a burkolat (...)
Végigmentünk, aztán be egy parkba. Én nem akartam először, mert Muter azt mondta, hogy jó lesz, és ez rendszerint nem szokott jót jelenteni. Aztán mégis jó volt. Egy ilyen botanikuskert-féleség volt, gyönyörű. Volt valami kis víz az egyik oldalon, és kacsák voltak mellette. Kacsák. KACSÁK! Imádom őket, olyan cukik. Adtunk nekik a maradék sültkrumpliból. Olyan tündériek voltak! Hat volt, öt jött oda hozzánk. Egy nagyobb volt, meg négy kicsi. Asszem, hogy ők voltak mami, meg a kicsik, és amelyik nem jött oda, (az fiú volt, asszem) ő lehetett a papa.
Az egyiket meg is tudtam simogatni, nagyon puha, meleg kis teste volt. Egy másik meg bekapta az ujjamat. Tök fura érzés volt, nem fájt, csak vicces volt. Amúgy a bal gyűrűsujjam volt az, amelyikbe beleharapott.
Aztán megnéztük a rózsakertet. A legtöbbnek sajnos nem volt szaga. Meg Hugi kapott egy csokifagyit, de én nem kértem, mert túl sokat ettem a mekiben. Meg bementünk a pálmaházba is. Ott aztán Beargryllseset játszottunk. Ő volt a kameraman, én meg Bear. Imádom a fickót ^^
Aztán hazajöttünk. Fater rögtön nekünktámadt, hogy itt volt a Joy (ő a főbérlő) és hogy hagyott egy papír, meg azt mondta, hogy hívjuk fel. Muter megkért, hogy hívjam én, mert én jobban beszélek angolul, mint ő svédül. Önfeláldozó voltam. Kiderült, hogy csak elhozta a papírt, és semmiféle hívásról nem volt szó, de nem baj, mert ezután a kicsi beszélgetés után is kibaszott okosnak érzem magam. Ez van, na, egoista vagyok.
Ja, meg még elmegyünk teaporért, és holnap Izáéknál alszunk! Yipiyayé!!! Csak az a buzi Max ne lenne (ez nem irónia, tényleg homokos. Nekem amúgy nem a melegekkel van bajom, hanem konkrétan vele, de az egy másik sztori...)
Viszlát valamikor a jövőhéten!
