Szóval. Vasárnap-hétfő hajnal óta olyan szarul vagyok, hogy a halál esküszöm megváltás lenne. Nem, még csak nem is volt hőemelkedésem, de tényleg baszottul fáj a fejem, és a hányinger is elég kemény... De az igazán szar a lelkitrauma, hogy én, az isten, a király, a titán, én is lehetek beteg...
Bár, Muter szerint már "egyre jobban" vagyok. Nem tudom, hogy holnap megyek-e iskolába, de ha megyek, lehet, hogy nem élem túl >.<
*önsajnálat vége*
Szóval. A napokban sikerült befejeznem a Dexter negyedik évadját - mit a napokban, harminc perce volt - meg néztem két X-Aktákat - Hugival, zabálnivalóan cuki volt, ahogy rettegett, mert nincs hozzászokva :DD - meg nekikezdtem a SupNatnak. Hát, két rész után azt kell, hogy mondjam, Sam Dean kurva nagy arc, és itt kábé vége is van a pozitívumoknak.
A Pilotot nem bírtam szeretni, mert Sarah Shahi NEM egy démon, a második résszel meg az volt a baj, hogy egy régi Charmed rész lényét hasznosították újra az újrahasznosított X-Files producerek ((Kimmy bácsi és John bácsi)) és hoddzábacarintottak még egy-két régi, anno meg nem magyarázott "tudományos" szót az X-Aktákból. Mindezt egy kicsit szintén Charmed-copy-szagú plotba beillesztve. Szóval ez sem győzött meg.
Persze lehet, hogy nem a legnagyobb fejfájás közben kellett volna néznem... Akárhogy is, még mindig van 20 része javulni az évadnak. Vagy, rosszabb lesz, és hagyom a szarba az egészet ^^"
Ja, meg befejeztem a könyvem is. A vége jó volt, leszámítva Dianát. Ő még mindig irritál. Szóval most a Berry könyvet olvasom.
Ennyit akartam, pontosabban még ennyit se, csak életjelet hagyni. Aludjatok jól, kezeket a paplan főle, párna alá Smith&Wessont, mert szerintem és a Haliwellek szerint az is viszi a Wendigókat, és ne feledjétek, hogy senkinek sem áll jól az X-Aktákon gyúnyolódnia.
