Na, ez is egy érdekes nap volt. Hajnalban, négy óra előtt keltünk. Valahogy sikerült összeszednem magam, felöltözni, meg minden, és kivonszolnom a hátsóm a taxiig. (olyan korán volt, hogy még nem is jártak buszok)
Kiértünk az állomásra négy óra húsz körül, apró poén, hogy a vonat csak 5.05-kor indult. Nem baj, elüldögéltünk a váróban. Aztán 4.55 körül felengedtek minket a vonatra ^^
Időben indultunk, tök fura volt, hisz ilyet otthon sose láttam még. Aztán jött egy szkeri utaskísérő/kalaúz/mifasz, és csekkolta a jegyeket, meg osztott ilyen dobozos reggelit. Az mondjuk nagyon LOL volt, ilyen fehér kis dobozban sajt, sonka, margarin, meg kisfakés-kisfakanál-kisfavilla, és lehetett választani ilyen szkeri svéd zsemlék közül. Ja, meg volt poharas narncslé - iszonyúfinomvolt - meg valami joghurt féle, azt nem szeretem, szóval Huginak adtam.
Nade, mindezek egy mikroszoft-ofisz-háromszázhatvanöt reklám alá voltak bujtatva. Míg a többi utas bosszankodva szórta ki a behatolót, én békés vigyorral pakoltam ki. Le is fotóztam, meg is tartottam emlékbe.
Utána mentünk kurvahosszú ideig, és én meg Green Dayt hallgattam. Pontosabban a Dookie-t. Egész úton. (Igazából, a felétől csak és kizárólag a Longviewwt hallgattam, mert... mert... beteg vagyok, kanse?)
Az mondjuk poén volt, mikor Katrineholm környékén már félig aludtam. De aztán felébredtem, mivel a bonus trackot olyan másfél perc csend választja el az F.O.D.-től. Szóval, béke-csend, és akkor a semmiből Tré xD Asszem, hogy felsikoltottam ijedtemben, mert mindenki engem bámult ._. Utána onnan Stockholmig Green Day albumok wikilapjait olvasgattam. Aztán felkeltettem Hugit, aki aludt, hogy elmondjam neki, meg kell hallgatnia a Pulling Teeth-t, mert az a világ legeslegszebb dala. Aztán el kellett neki magyaráznom az Eargasm fogalmát ._.
Aztán ott vadásztunk egy taxi-t. Kibaszottaranyos volt a sofőr. Komolyan. Nagy kék szemecskék, aranyos sötétbarna haj, cukker pofi, és nagy, feketekeretes szemüveg *.*
De semmi sem tökéletes: ez pölö hülye volt. Megpróbálta leírni, hogy Laboratoriegatan.
Írja, Labra, semmi a GPS-en. Nézi miva. Muter segít neki. Jaaa, Labro, megint semmi. Muter megint megpróbálja lebetűzni. Labåro... De itt legalább már magától javított Labora-ra.
Aszondja: de az amerikai nagykövetség az a nemtomhányszám alatt van...
Közbe ugye mi kettecskén Hugival beszélgettünk. Azt talán csak felfogta, hogy nem angolul, right? Szóval igen. Valahogy eljutottunk oda.
Fater a kocsiban hagyta a táskáját, benne a kis túlélőcsomagjával. Ja, a táska maga, az az enyém volt, nem? De. Király.
Bent karaly volt nagyon. Volt öregúr, kisgyerek, minden, mi szem-szájnak ingere. Aztán jött egy rocker, egy szkeri nővel, meg egy tanárnéni looking hölggyel, plusz egy cukker kislánnyal, akinek Metallica pólója volt, meg egy mégkisebbel, aki asszem vagy három hetes lehetett.
És ezek után nekiállhattunk megcsinálni a fotókat. Az enyém pokoli lett, és a gép nem akarta bevenni az ujjlenyomataim. Amúgy írhatnék egy regényt, hogy szerintem mekkora szarfejség egy útlevélhez ujjlenyomatot venni, meg minden, meg hogy ezek után hogy fogok észrevétlenül sorozatgyilkolni, de okaj. Utána Hugiból is készült egy szett. Ő bezzeg úgy nézett ki a képen, mint Tatiana Maslany... Ami gáz, hogy halálkomolyan mondom ._.
Szuper. Ezek után el lehetett jönni. Kifelé összefutottunk egy kínai nővel, egy keleteuróoai-looking csórival (nem mondanám biztosra, hogy magyar volt, mert csak svédül hallottam beszélni, de a ruhái nagyonmagyarok voltak) meg egy bunkó öregúrral, aki nyugdíjjat akart, rögtön.
És így maradt olyan tíz eltöltendő óránk. Kurvára fáztam, meg minde, szóval élmény volt várni a buszmegállóban. Stockholmban is kártyás a busz, de sokkal cukibbak a kártyák.
Persze, melyik értelmes országban van papírcetli jegy?
Szóval. Meki, ettem egy olyan szendvicset, ami Muternak is csípős volt. Fater azért benyomta azt a felét, amit nem vállaltam be. Mutertól meg hallgathattam, hogy hogy lehet a szendvics neve Louisiana BBQ, ő evett olyat, louisianában, és nem ilyen volt, satöbbi, satöbbi.
Szóval kijelentettem, hogy utálom a várost, utálom őket meg minen. Aztán kifejtettem Huginak, hogy kurvára fázom, és hogy ha otthon lennék, akkor technikailag a Class of '13-be járnék, csak itt egy évvel hosszabb az általános iskola és egyel rövidebb a közép.
Aztán megint elkezdtem hisztizni, hogy milyen szar hideg van és haza akarok menni. Erre Hugi kitalálta, hogy menjünk plázába. Yep, ezzel engem bármikor le lehet kenyerezni.
Szóval mentünk. Fatert, meg a fájós hátát leraktuk egy padra, mi hárman meg minden boltot bejártunk. Hugi kapott egy új Converse-t. Nekem pedig Muter azt mondta, hogy miért, én nem olyan Green Dayset szeretnék? Megkérdeztem, hogy komolyan megvenné-e nekem, és basszátok ki, igent mondott .__.
Szóval most próbálok találni egy helyet, ahol be tudom szerezni :DD
Én szereztem laptoptokot, toppot (olyan Posh Spice-osat! ^^) Stockholm-hűtőmágnest, zselékarkötőt, Barbie-ruhát (ami bezzeg nem jó Scully-ra... Kurva annyukat.) Meg láttunk Elvis Barbie-t, lányt .__. Jobban hasonlított Liza Minelli-re, ezt meg kell jegyeznem. Meg Remington Steele DVD-t (legeslegkedvencebb 1993 előtti sorozatom. Másfél éve még a legkedvencebb előző milleniumi volt, csak jött az X-Akták. Ja, meg kurvaszerelmes voltam Pierce Brosnanbe egy időben :DD) És Jessie J CDt. Volt nekik a Green Day-től a Dookie, a Nimrod, a Warning, a Bullet in the Bible, az Internationat Supershit, az Awesome as Fuck és az Uno, de ha egyiket is megveszem, rosszul éreztem volna magam a többi miatt. Szóval, maradt Jessie.
Aztán visszamentünk Faterhoz és Hugival elszórakoztunk a kirakott iPaddel. Közben Fater kitalálta, menjünk, nézzük meg az óvárost. Gyalog. Egy fokban. Meg a kurva anyám apám.
Persze menni kellett. Rohadt szép volt .___. De persze tele volt ilyen kis ajándékboltocskákkal. Szereztem "This is my fucking BAG" táskacímkét (ahogy Hugi mondta Detective fucking Morgan biztos irigy lenne) meg Stockholm pulcsit. Aztán mikor Muter megjegyezte, hogy mostmár komolyan nem kapunk semmit, akkor megláttam egy ilyen rocker-boltot. Hát persze, hogy volt 5 féle Green Day pólójuk. Persze csak L-XL-XXl méretekben, de egy térderogyós sírásrohammal kipitiztem egy American Idiotosat. A többi is szuperkirály volt, csak azért lett ez, mert ez volt a legkissebb. Szóval, mostmár boldogan hízok meg.
Persze alkatom nincs ilyen pólókhoz. Ahhoz laposnak kell lenni, mint Jennie Carpenternek, vagy bögyösnek, mint Pammy Andersonnak, de akkoris kell *-* A pitizésért meg hívjatok elkényeztetett kurvának, call me what you will, de én úgy tartom, csak a lehetőségeim aknázom ki megfelelően.
Közben amúgy láttunk egy kibaszottaranyos régi Volkswagent ^^
Nem cuki? :DD
(Yep, egyetlenegy dolog, amit egy idegen városban lefotózok, egy kocsi.)
Utána vissza a plázába a beállthátú Faterrel. Élmény volt. Ott ettünk finya szendvicset, (I <3 Esspresso House) meg kaptam narancslét. Nem is tudtam, hogy ennyire szeretem xDD De olyan finom *--* A szendó meg ráénresztett, hogy létezik finom kaja hús nélkül is. (By the way, most jöttem rá, hogy egy fél még ott bújlikol a táskámban ._.)
Aztán go állomás. Ott persze bementem a Pocket Shopba, míg Muter-Fater-Hugi ott gubbasztottak a padon félélomban. Muter már akkor tudta, hogy gáz van, mikor széles vigyorral kezekkel a hátam mögött a sarkamonon hintázva megálltam előtte. (igen, ez egy olyan mozgássor, ami azt jelenti, hogy szeretnék venni valamit, és ezt én is meg Muter is tudjuk, de egyikünk se mondja ki)
Ugyanis nem volt nekik az új Bolton könyv (ennyi idő alatt miért is lett volna?) de volt egy másik, ami megtetszett, és Bolton ajánlás volt a borítón, viszont kellett még 43 korona rá. Muter adott egy százast, én meg mondtam, hogy megkapja a visszajátót. Persze nem számoltam az édes kis mágneskönyvjelzőkkel *__* ilyen hat darabos csomag volt, kis kés, kis méreg, akasztóhurok, árny pisztollyal, CSI-szalag meg egy ilyen hula körüli krétanyom. Az lett a vége, hogy a visszajáró, a hurok meg a kés Hugié lett és mindenki örült ^^
A könyvet meg el is kezdtem, mert minden jobb, mint a Berry könyv, és eddig nem rossz. Csak a főhősön lepődtem meg, hogy fiatalabb, mint gondoltam, és még a szüleivel él... Ja, meg fűtés és vízvezetékszerelő. Egy krimiben. This is gonna be either epic or pathetic.
Aztán végre jött a vonat. Felszálltunk, és befoglaltuk a szép kis négyszemélyes helyünket (<3 helyjegy) Nekiálltam megint Green Dayt hallgatni és olvasni, de olyan jó volt a zene, hogy négy-öt percenként azon kaptam magam, hogy kibámulok a 110 százalékosan sötét éjszakába, és dúdolok. Szóval könyvet elraktam, és bámultam tovább.
Csak és kizárólag a Longviewet hallgattam, és Hugi volt olyan rendes, hogy mikor elkezdtem motyogva énekelni, hogy "When masturbation lost it's fun, you're fucking lonely" oldababökött. Nem hiszem, hogy a fuckingon túl értett bármit is, de síro csend volt, szóval aki nem aludt tutira hallott xDD
Utána még kétszer nekiálltam annak a résznek, hogy "Bite my lips and close my eyes, take me away to paradise" de szerencsére észbekaptam magatól is.
Aztán a hangosbemondó bejelentette, hogy húsz perc késésben vagyunk és emiatt be kell előznünk az Orient Expresst. Jep. Azt az Orient Expresst. Szóval láttuk valamennyire, bár kurvasötét volt.
Utána szundikáltam egy kicsit. Mikor felébredtem, a kis fényújságon, amin vagy az idő, vagy a következő állomás volt olvasható, azt a hasznos infót láttam, hogy 207 km/h-val megyünk. És én még azt se éreztem biztosan, hogy mozgunk-e. Szóval ez a varázslat, így teszi meg a cucc a Budapest-Debrecen távolság kétszeresét kicsit kevesebb idő alatt.
Itthon hazataxiztunk, én lezuhanyoztam, hogy a testhőmérsékletemnek legalább egy kis részét visszanyerjem, és lefeküdtem. És délután négyig aludtam ._.
