Szóval. Reggel első óra svéd, ahol szerencsére dogát írtunk. Azért szerencsére, mert Putával még dogát írni is jobb, mint tanulni. Megjegyzem, elég szkeri volt a bőr miniszoknyájában, de akkor még nem érdekelt. Akkor még nem. De németen minden új értelmet nyert...
Aztán zene. Két hónapja nem voltam, és Niklas elfelejtette, hogy zongorázom, szóval elég volt énekelnem ^^ A Boulevard of Broken Dreams-t. Csak sajna rosszkor kezdtem és nincs hangom, de nem baj, élvezni legalább élveztem.
És szerencsére a kis stúdiót kapta a mi csoportunk ahol még épp tolerálható volt a hőmérsétlek. (a teljes zene miszar a tetőtérben van és kurvahideg) Bár az óra felében asztal alatt, közvetlen radiátor mellett gubbasztottam xD
Utána meghoztam a nap legjobb döntését: mikor rájöttem, hogy nincs tornaruhám, ergo nem fogok átöltözni, leszaladtam Hugihoz az ebédlőbe.
Elbeszélgettünk és megkért, hogy kisérjem le az aulához. Mondom oké. És kiderült, hogy ő meg az osztálya bent a Karib tenger Kalózait nézi.
Mondom Huginak, fusson az életéért. Mondja kurvavicces, és kijelenti, hogy amúgy ők már reggel óta moziznak. Na ez volt az a pont, ahol elkezdtem kergetni xD Körbe az alsó szinten és ki az udvarra, a négy fokba, az esőbe. Közbe volt a klasszikus állj-meg-nem-állok-miért-félsz-hogy-bántanálak-nem-csak-attól-tartok-hogy-rámköszönsz párbeszédünk.
Aztán az ajtó belső oldalánál el is kaptam, pólónyaknál fogva felemeltem a falhoz, és bársonyos hangon a fülébe súgtam, hogy "Jónapot kívánok"
Utána meg beszöktem vele filmet nézni, mert enni már ettem, és tornám volt, de ez így át van varálva, és az eredeti órarendben nem így van, és így ráfoghattam, hogy igen, mert aszittem az órarend szerint kezdünk.
Azt előljáróban tudni kell, hogy itt úgy van az aula, hogy nem lehet bemenni és inkább egy nagyterem, mint igazi aula. De nem ez a lényeg. Az egyik végében van egy színpad, emelvényen, előtte szabad tér, másik végben künyvespolcok.
A film a színpad fölé volt vetítve, mi meg a másik oldalt jöttünk be. Úgy van, hogy a nágy sarokban vannak ajtók a rövidebb falakon, és a könyvespolcok a hosszabb fallal párhúzamosan állnak két ajtó közt, plusz végig az egyik fal mellett, meg van egy csík keresztbe, ilyen térdmagas polcokból, ami elválasztja az üres, székekkel telerakható részt a polcostól.
Na és a fal és könyvespolc által lezárt kis folyosón, ahol bejöttünk, állt egy asztal. Olyan térdmagas, másfélszer egy méter, azon ültünk az elején. Illetve én feküdtem, fejjel Hugi ölében, ő meg a falnak volt dőlve. Utána Hugi kitalálta, hogy menyjünk előrébb. Amúgy a filmből kábé semmit sem értettünk, mert hallani nem lehetett, a felirat meg svéd volt. Én emlékezetből meséltem Huginak mifasz van, ő meg bőszen bólogatott.
Szóval odahúzott egy széket a térdmagas könyvesszekrényekhez én meg leültem félig a szék, félig a polcok mögé. Így néztük egydarabig, amikoris megjelent egy tanár, aki kijelentette, hogy Huginak vele kell mennie dogátírnia. Én még az uccsó pillanatban beugrottam egy könyvekkel telepakolt asztal alá, így szerencsére nem látott meg.
De ott maradtam, egyedül.
Onnan néztem végig a filmet, azon gondolkodva, hogy hogy a kibaszott életbe fogok kimenni. Azt hittem, még van időm, hisz még csak a ládánál jártak a dologok, mikor is Fredrika megállította a filmet, és kijelentette, hogy mára vége a mókának. A gyerekek egy pillanat alatt kimentek, nekem meg nem volt időm nem túl feltűnően hozzáverődni egy csoporthoz, és ott maradtam, az asztal alatt, kettesben Fredrikával. Aki még pakolgatott, és telefonált is. Sőt, egy időben az asztalom körül járkált, én meg körbe-körbe kúsztam az asztal alatt, azon gondolkodva, hogy hogy nem eszi már el a fene.
Aztán elment, szerencsére. És sikerült találnom nyitott ajtót is ^^"
Ekkorra már rég vége volt a tornának xD
Szóval felmentem összeszedtem a németcuccom és leültem, szemben a teremmel.
Eltelt egy óra, másfél, és jött a Puta. Bement, én mentem utána. És ott ült egy széken az első padban, Victoria-Daniel-Estelle koronacsalád (van ilyen szó?) bögréből teát kortyolgatva Mark fucking Joesbury.
Szóval.
Az alap, hogy ha olvasok egy könyvet, akkor köbö elképzelem ki hogy néz ki, de legtöbbszöt nem is direktbe, hanem itt-ott olvasás közben beugrik egy ilyen tündérke kis pofika. Le is szoktam firkálni őket, ezért van valahol egy ilyen szétfolyt Lacey ceruzarajzol, és így van tele a matekfüzetem margója Donna Cherry-kkel. Vannak persze különleges esetek, mint pölö Carson, akinek képtelen vagyok elképzelni az arcát, de Joesbury nem ilyen. Őt mélységesen fangörlködöm, és van róla fejben egy kurvapontos fantomképem.
Na és ott ül a csóri, aki exactly pont úgy néz ki, mint amilyennek Markot képzeltem.
Akkor állt meg a szívem, mikor bejelentette, hogy zsaru.
Persze azért volt itt, hogy orezentáljon németül Hamburgról. Szerencse, hogy volt kis PowerPointja, mert ha láttam az arcát, képtelen voltam annyi ideig öszpontosítani, hogy egy szavát is elkapjam. De így ameddig kint volt a látóteremből update-eltem az infót a kivetítőről ^^
Na és gondoljatok bele, hogy egy abszolút cukika kis zsernyák, aki amúgy kurvajó természetű, kibaszottürelmes - akárhányszor irritálón közbevágott a Puta, szó nélkül kivárt, és békésen beletörődött. Csak a szeme villámlott, ez bizonyítja, hogy nem papucs :DD - és tényleg az egyetlen felróható dolog, hogy ha lágy magánhangzót ejtett lágy mássalhangzó előtt furcsán magasra csúszott a hangja, és egy ilyen utolsó, rohadt, gonosz Putával jár...
Nem, amúgy, nem mondták, hogy együtt vannak, de indoknak ott van, hogy cica hamburgi, mint Puta "partnere", a kurva szülinapja tegnap volt, mikor máskor lenne itt a "partnere" mint most, és persze a bőrszoknya...
Az mondjuk kurvanagy volt, hogy egy húsz perccel továbbtartott az óra, mint kellett volna (win-win helyzet, jövőhéten visszakapjuk és ennyivel is tovább tanulmányozhattam a cica orrának pontos kinézetét 3D-ben ((ez az egyetlen pont, ahol a fej-Joesbury hibádzik))) és jöttek a többiek, hogy mikor megyünk. Ő nyitott ajtót, és ő nem tud svédül. Képzelhetitek, mikor rátámadt a buta kis svéd lányokra a cukker kis német mondataival xDD
Az volt mondjuk a legjobb, mikor kiértünk a folyosóra és a még ott lévő négy lány és egy fiú azon tanakodtak, hogy ez a Puta pasija-e. Mondtam nekik, hogy a pasija hamburgi, a cica hamburgi, mi itt a kérdés, de amikor jöttek, akkor inkább mélyre ástam magam a szekrényemben.
Nem úgy a többiek, úgy nekiktámadtak, hogy olyat még csak újságíróktól láttam :DD
Szóval, igen, jó kis nap volt ez, és még vége sincs ^^
